Amikor tavaly értesültünk Jean Tabary (1930-2011) haláláról, azt írtuk róla, hogy csak néhány rövid képregénye jelent meg magyarul a Pajtásban - ezek egyébként a Corinne és Jeannot sorozat részei. Időközben azonban sikerült beazonosítani néhány, a Fülesben a szerzők megjelölése nélkül (vagy tévesen) közölt képregényt is. Ezek közül kettőnek az alkotója Jean Tabary, az eredetik pedig a Vaillant-ban jelentek meg. A magyar közlés sorrendjében ez volt az első, a címe Csacsi csacsi, megjelent a Füles 1970/17-es számában, eredetileg pedig a Vaillant 715. számában, 1959. januárjában.

Avagy mennyivel könnyebb úgy megtalálni valamit, ha az ember tudja, hogy mit keres.

Az elmúlt hetekben igyekeztem rendet csinálni a képregényes wikiben. Még régről volt egy Pedro kollégától szerzett listám, amelyben számos magyar újságban megjelent képregényt rendszerezett. Létezett a wikin egy korábbi felsorolás is a Fülesben megjelent képregényekről, és innen-onnan – főleg képregényes fórumokról – is beestek információk. Mint a francia képregények elkötelezett hívét főként a Vaillant-ból és a Pifből átvett történetek érdekeltek, igyekeztem a lehető legtöbbet beazonosítani. Nagyrészt elég gyors sikerrel jártam a sztorik címeiből kiindulva, de néhánnyal meggyűlt a bajom.

Elvileg segíthetnek a magyar lapban közölt infók is. Ebből például, hogy „Az évszázad autója. P. Zahary képtörténete nyomán...” azt hinné az ember, hogy könnyen lenyomozható az eredeti.

Csakhogy még a legfurfangosabb kereséseim sem jártak eredménnyel. Egy idő után kezdtem belátni, hogy P. Zahary nevű képregényrajzoló márpedig nincs. De hát akkor honnan vette a Füles ezt a nevet?

Még egy Kajla-képregény Dargay Attila tiszteletére. Ez 1970-ben jelent meg a Pajtásban, és különlegessége a vendégszereplők személye. A legismertebb közülök minden bizonnyal Pif, a francia Vaillant-ból. A kis robot neve Minitechnikus (Minitehnicus), ő a román Racheta Cutezătorilor című lap figurája (akit egyébként szintén Cabrero Arnal tervezett egy romániai látogatás kapcsán), a krokodil pedig Totosa, aki a szovjet Pionyerszkaja Pravdában szerepelt. Cimea Viki "családnevét" a budapesti székhelyű nemzetközi ifjúsági és gyerekszervezet nevének francia rövidítéséról kapta. A két macska (Kica és Mica) a Kajla-képregények gyakori mellékszereplői.

Látván a Teddy Ted és a Reménység úttörői áttördelését, az ember azt hinné, már nem lepődik meg semmin, de az ember természetesen téved, az önkényes vagy kényszerű zanzásítás mindig tud újat hozni. Jacques Flash, a láthatatlanná váló újságíró a Vaillant egyik kedvelt figurája volt, évtizedeken keresztül jelentek meg a kalandjai a lapban, és még a Pif Gadget-korszakra is jutott belőle valamennyi. A magyar olvasóknak nem sok jutott viszont belőle – bár nem vagyok szakértője a témának, de úgy tűnik, egyedül a Pajtás vállalkozott egy kétszer két duplasoros, összesen tehát némi jóindulattal két teljes oldalas történet bemutatását az 1966-os évfolyam 38. és 39. számában.

Ma lenne 85 éves Dargay Attila rajzfilmrendező és képregényrajzoló. Ebből az alkalomból kigyűjtöttünk párat legnépszerűbb sorozatából, a Kajla kutya-képsorokból. Valamennyi a Pajtásban jelent meg az 1960-as években.

A magyar képregényimport az 1960-as és 1980-as évek között gyakorlatilag egyet jelentett a francia Vaillant-ból – későbbi nevén Pif-Gadgetből – átvett hosszabb-rövidebb történetekkel. Így ismerhetett meg a magyar olvasó olyan figurákat, mint Pif és Rahan vagy Dr. Szimat (Ludo) és Tulipános Fanfan. Fő megjelenési színterük a Pajtás-családhoz tartozó lapok voltak, de jutott néhány a Fülesbe is. A közlés lehetőségének az alapját egy – feltehetően szóbeli – megállapodás adta, amelyben a L’Humanité francia kommunista sajtócsoport engedélyt adott a magyar testvérpártnak, hogy gyakorlatilag bármit kiválogasson ifjúsági lapjaiból. Ezt a tényt többen is megerősítették a letűnt idők tanúi közül – de vajon azt is jóváhagyták, ahogyan ez az átvétel történt?

Pusztai Pál (1919-1970) kultikus figurája a Ludas Matyiban szerzett hírnevet alkotójának az 1950-es és 1960-as években. Valószínűleg a legismertebb magyar "comic strip", bár sosem nevezték képregénynek, képsornak, legfeljebb "több képből álló karikatúrának".

Újabb elő-képregény a Borsszem Jankó 197., 1871. októberben megjelent számából, az akkori politikai viszonyokról. Rövid történelmi emlékeztető: a három parlamenti párt akkoriban az Országos 1848-as Párt (korábbi nevén Szélsőbal), a Balközép Párt és az egyedül kormányzó Deák-párt voltak. A Szélbal vezetője a középen látható Irányi Dániel (egykori márcziusi ifjú) volt, balra tőle Madarász József. A Balközép élén a Don Quijote-pózban ábrázolt Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán álltak, míg a Deák-pártot természetesen maga a haza bölcse vezette.

Amikor belekezdtem a Teddy Ted-sorozat hazai kiadásába, úgy véltem, valahol biztos megjelentek már belőle részek magyarul – Fülesre, Kockásra gyanakodtam leginkább. Idővel kiderült, hogy nem, ellentétben például a Reménység úttörőivel és Bob Mallard-ral, a Vaillant-nak erre a klasszikus képregényére nem kerítettek sort az ILV egyik lapjában sem. Egyetlen magyar közlés ismeretes: mégpedig egy mindössze egyetlen számot megért, Reklámújság című magazinban. Ez 1977 decemberében jelent meg, és hogy hosszú távra terveztek, abból is kitűnik, hogy egy 10 oldalas Teddy Ted-történetet választottak ki, ennek az első két oldalát tartalmazta a lap. Hogy aztán ebből miért nem lett semmi, ma már lehetetlen felgombolyítani, de az – egy kedves névtelen érdeklődőtől kapott – oldalak megvizsgálása alapján két érdekességre figyeltem fel, ami megér egy blogbejegyzést.

Jankó János "képregényszerű" rajza a Borsszem Jankó 171., 1871 áprilisában megjelent számából.