Látván a Teddy Ted és a Reménység úttörői áttördelését, az ember azt hinné, már nem lepődik meg semmin, de az ember természetesen téved, az önkényes vagy kényszerű zanzásítás mindig tud újat hozni. Jacques Flash, a láthatatlanná váló újságíró a Vaillant egyik kedvelt figurája volt, évtizedeken keresztül jelentek meg a kalandjai a lapban, és még a Pif Gadget-korszakra is jutott belőle valamennyi. A magyar olvasóknak nem sok jutott viszont belőle – bár nem vagyok szakértője a témának, de úgy tűnik, egyedül a Pajtás vállalkozott egy kétszer két duplasoros, összesen tehát némi jóindulattal két teljes oldalas történet bemutatását az 1966-os évfolyam 38. és 39. számában.
Kétoldalas történet? Olyanja pedig Jacques Flashnak nem is volt soha. Eleinte nehezen véget érő folytatásos sztorikban szerepelt, amikor pedig a szerkesztőség átváltott arra a gyakorlatra, hogy minden héten volt a lapban egy-egy teljes, 12 oldalas történet, a száguldó riporter is ehhez a formátumhoz alkalmazkodott. Ekkor már Pierre Castex írta és René Deynis rajzolta a sorozatot.
Mivel szerencsére a történet címét (Acélherkulesek) nem változtatta meg a Pajtás szerkesztősége, elég könnyű volt rátalálni az eredeti franciára – és bizony, az egyik ilyen 12 oldalas (a Vaillant 1090. számában megjelent) történetet „foglalták össze” a magyar lapban. Az eredetiben összesen 90 képkocka volt – a magyarban épp a harmada maradt meg.
Azt még valahogy meg lehet érteni, hogy a nyitó, nagyobb méretű képkockától „megszabadították” a történetet, elvégre a magyar közlésnek nyilván alkalmazkodnia kellett a rendelkezésre álló helyhez. A folytatásban azonban több, mint bosszantó, hogy gyakorlatilag minden harmadik kockát tartották csak meg, és ebből kifolyólag a történet dramaturgiája és dinamikája is teljesen felborult. Igazság szerint a tartalmát már nem is maradt kedvem összehasonlítani. Egy kis helyreigazítást azért megtennék: a Pajtásban közölt felvezetéssel ellentétben természetesen nem maga az újságíró találta fel a láthatatlanná tévő tablettákat (nem mintha tudósoknak már sikerült volna, persze).
