Ez a korai magyar nyelvű képregény Szabadkáról származik. Készítője egy fiatal festőművész, Szentiványi Gyula volt. A lapban egy évvel később adtak hírt egy kiállításáról, ekkor huszonkétévesként említették.

A Napló 1935/208. és 214. száma között megjelent 13 képcsíknak különlegessége, hogy szövegbuborékos, ami a magyar nyelvű sajtóban akkor még ritkaságnak számított.

A vajdasági Jó Pajtásban közel tíz éven át voltak olvashatók Robot Karcsi izgalmas kalandjai. A brit képregényfigura először 1952-ben jelent meg a Lion című magazinban, ám az első epizódot öt év szünet követte. 1957-ben aztán leporolták, új rajzolót kapott, és onnantól kezdve folyamatosan futott a Lion oldalain, valamint rövidebb történetekben a lap évkönyveiben. 1974-ben a Lion beolvadt a Valiant című lapba, ahol még egy utolsó epizód erejéig látható volt. Ezt követően már inkább csak újraközlések lelhetők fel különböző brit magazinokban.

A történetek írója Edward George Cowan volt, ő találta ki az eredetileg távirányítható, majd később saját elektronikus aggyal is rendelkező robotot, akit mindig elkísért két fiatalember, Ted Ritchie és Ken Dale. A sztorik többnyire egzotikus környezetben játszódtak, majd Archie feltalálója kifejlesztett egy bástya alakú időgépet is. A legelső epizód kivételével Ted Kearon készítette a rajzokat.

Illetve volt még egy, nem is kicsi kivétel. Archie hamar népszerű lett más országokban is, és amikor Hollandiában kezdtek kifogyni az eredeti epizódokból, egy Bert Bus nevű rajzoló engedélyt kapott új történetek készítésére. Ezek nagy része valójában csak az eredetik szabad átdolgozása volt, de néhány teljesen új epizódot is megalkotott - amelyeket aztán később "visszafordítottak" angolra.

Az eredeti brit verzióban a heti folytatások fekete-fehérben jelentek meg, a címlapokon és néha az évkönyvekben azonban színesben. Ennek azért van jelentősége, mert néhány fordításban - így a Jó Pajtásban is - Karcsi páncélja kékes színt kapott, miközben az eredeti borítókon jól látható, hogy piros volt...

A Jó Pajtás 1967 és 1977 között közölt összesen tizenöt Robot Karcsi-történetet, amelyek közül hármat 1999-ben és 2000-ben megismételtek.

Az alábbi rész a Jó Pajtásban 1973 szeptemberében és októberében jelent meg (eredetileg a Lion Annual 1971-ben).

Mühlbeck Károly (1869-1943) mintegy fél évszázadon át volt a Pósa Lajos által alapított, Benedek Elek, majd Gaál Mózes által szerkesztett gyermeklap munkatársa, legfőbb illusztrátora. Jó néhány rajzolt történetet is készített, köztük ezt a hat részből álló sorozatot, amely 1929-ben jelent meg. A szöveget minden bizonnyal az Én Ujságom egyik szerkesztője írta.

Magyarul a vajdasági Jó Pajtásban jelent meg néhány rész ebből a brit "lányos" képregényből, amely eredetileg a School Friend (1961-1963), majd a June (1965-1974) című lapokban futott. A rövid, gyakran csak két-három oldalas epizódokat Robert MacGillivray rajzolta, az író pedig a később költőként ismertebbé vált Fred Redpath volt.

Érdekesség, hogy az eredeti címben a baba tulajdonosának a neve szerepel, ő magyarul Kati. Angolul a Lucky 11. születésnapja alkalmából megelevenett játékbaba neve pedig Tina.

Magyarul 8 történet jelent meg 1973-ban és 1974-ben, ez volt a második (Jó Pajtás 1974/3-6).

Roger Lécureux és Raymond Poïvet legendás SF képregényét eredetileg a francia Vaillant (későbbi nevén Pif Gadget) közölte, ezért nem meglepő, hogy bekerült azok közé, amelyekkel a magyar olvasóközönség megismerkedhetett az 1970-es években - noha a Fülesben megjelent, jelentősen módosított és áttördelt epizódokból az például nem derült ki, hogy mi is a sorozat valódi címe. Ezekről a részekről korábban már írtam is dohogva a blogon.

Aztán alkalmam nyílt, hogy kiadjak magyarul több részt is, a legjobbak közül válogatva, és ezekben a kötetekben igyekeztem minden információt közreadni, amit csak találtam.

Csakhogy azóta folyamatosan találok újabb és újabb információkat - például megtudtam, hogy Angliában még durvább átalakításnak vetették alá szegény (Paul Darrow-nak átkeresztelt) Tanghát és Maudot, a német verzió (Raumagent Alpha címen) színezése pedig meglehetősen furcsa.

Nemrég pedig az is kiderült számomra, amit a vajdasági képregénygyűjtők már régen tudhattak: öt epizód megjelent a sorozatból a Jó Pajtásban is, 1986 és 1997 között. Mivel most már ezek a számok mind elérhetők a Vamadia honlapon, nem volt túl nehéz levadászni és bevizsgálni őket.

Rögtön a beharangozásból láthatjuk, hogy ez a változat sem könnyíti meg azok dolgát, akik szeretnék tudni, hogy mi lehetett az eredeti megjelenés:

Az eddigiek alapján azon már meg sem lepődünk, hogy a Reménységről nem esik szó - igazság szerint az, hogy ez volt hőseink első űrhajójának a neve, az eredeti verzióban is hamar elfelejtődött, és a szó inkább fogalomként marad meg a csapat nevében. De miért kellett a szereplőket átnevezni? Jó, az Iván "oroszosabb", mint a Rodion, és lehet, hogy a Mary meg "amerikaibbnak" hat a Maudnál, de miért lett Tanghából (aki eredetileg egyébként Robert, és francia, és az egyik űrbeli kaland során kapta ezt a nevet) ilyen fantáziátlanul Joe? És ha már mindenki új nevet kapott, Tsin-Lu miért úszta meg?

A leghíresebb, nemzetközileg is ismert magyar sorozatgyilkos Kiss Béla cinkotai bádogosmester volt, akinek a rémtetteire 1916-ban derült fény - amikor az elkövetőjük már valószínűleg nem is élt. De mivel sosem találták meg, időről időre felmerült, hogy még mindig életben van valahol a világban. Innen vette az ihletetet ez az 1950. áprilisban megjelent amerikai képregény, amely előre is bocsátja, hogy Kiss Béla nevén kívül minden elemében kitalált történetről van szó. A szerzők ismeretlenek. Megjelent a Candid Tales című, egyetlen számot megért, felnőtt olvasóknak szánt magazinban.

David Low (1891-1963) új-zélandi születésű karikaturista 1919-ben már ismert rajzolóként költözött át Angliába, ahol 1927-ben került az Evening Standard című esti napilaphoz. Rajzsorozataiban is előfordultak állandó szereplők (Joan Bull, Colonel Blimp), és gyakran választott témát a brit közéletből és a külpolitikai eseményekből. Már nagyon korán erős kritikákat fogalmazott meg rajzaiban a tengelyhatalmakat vezető diktátorokkal szemben.

1937-ben elindított egy stripsorozatot Hit and Muss címmel, amelyben Hitlert és Mussolinit gúnyolta ki. Emiatt Németország hivatalosan tiltakozott, és Lord Halifax brit külügyminiszter attól tartott, hogy az ilyen karikatúrák ártanak a két ország kapcsolatainak. Ezért megpróbált nyomást gyakorolni a lap tulajdonosára, ám mivel a szerkesztőség szerződésben garantálta Low-nak, hogy nem szól bele rajzai tartalmába, Halifax arra kényszerült, hogy személyes találkozót kérjen Low-tól.

Axel Ingvar Johansen (1908-1950) dán karikaturista 1930-ban indította ezt a sorozatot a Politiken Magasinet című lapban. A stripek egy kis családi boltban és a környékén játszódnak. A főszereplői Madsen úr, az üzlet tulajdonosa, Leopoldine, a felesége, Lotte, a csinos és fiatal lánya, valamint Soren, a leleményes kifutó-segéd. A sorozat nagyon népszerűnek bizonyult, 1948-ig futott, és a képsorokat 18 gyűjteményes kötetben is kiadták.

Magyarul a Pesti Hírlapban, a Színházi Magazinban és a Budapesti Hírlapban jelent meg néhány rész, a sorozat címének és a karakterek nevének említése nélkül. Az alábbi képsorok a Képes Pesti Hírlapból származnak, 1930-1931-ből.

Honti Nándor képregénysorozatának ez a része az Ujság című napilap 1912/285. számban jelent meg.

Kóber Leó számos karikatúrát készített a bécsi Die Bombe című élclapnak, és előfordult köztük képregény is. Például ez, 1901 októberéből. Felül az eredeti, ami az osztrák Anno archívumban található, alul a magyar fordítás, amelyet megjelentettem pár éve a Kóber munkáit összegyűjtő kötetemben.