A magyar képregényimport az 1960-as és 1980-as évek között gyakorlatilag egyet jelentett a francia Vaillant-ból – későbbi nevén Pif-Gadgetből – átvett hosszabb-rövidebb történetekkel. Így ismerhetett meg a magyar olvasó olyan figurákat, mint Pif és Rahan vagy Dr. Szimat (Ludo) és Tulipános Fanfan. Fő megjelenési színterük a Pajtás-családhoz tartozó lapok voltak, de jutott néhány a Fülesbe is. A közlés lehetőségének az alapját egy – feltehetően szóbeli – megállapodás adta, amelyben a L’Humanité francia kommunista sajtócsoport engedélyt adott a magyar testvérpártnak, hogy gyakorlatilag bármit kiválogasson ifjúsági lapjaiból. Ezt a tényt többen is megerősítették a letűnt idők tanúi közül – de vajon azt is jóváhagyták, ahogyan ez az átvétel történt?

Az odáig nagyjából rendben van, hogy a lapok eltérő méretei miatt helyenként szükség volt némi áttördelésre. Még az is hagyján, hogy az adott magyar lapban a szerkesztőség által a képregényeknek engedélyezett terjedelem néha kevesebb volt, mint az eredeti oldalszám, és ezért kurtítottak a történeteken. Azt viszont már jóval nehezebb elfogadni, hogy néha csak kiragadott részleteket közöltek, amiből kifolyólag a magyar olvasó nem igazán értette, hogy miért is kéne olyan jónak tartani az adott képregényt. És mint az irodalmi adaptációk területén, a Füles képregényfelelőse, Cs. Horváth Tibor mindig ellenállhatatlan kísértést érzett arra, hogy „javítson” az eredetin. Mivel ő már közel húsz éve nem él, sosem fogjuk tudni megkérdezni tőle, hogy mi volt ezzel a szándéka, netán léteztek olyan direktívák, amelyekhez csak olló és ragasztó segítségével tudta tartani magát, úgyhogy felháborodás helyett maradjunk az értetlenkedésnél, és vizsgáljuk meg egy konkrét eseten a CSHT-módszert – ami szerintünk állatorvosi lóként mutatja a kerülendő praktikákat.

A Reménység úttörői klasszikus kalandjai közül négyet dolgozott át Cs. Horváth és Németh Jenő. A bevizsgált darab eredetileg 1968-ban, a Vaillant 1229. számában jelent meg „La créature du 2–10–2069” (’A 2069. október 2-i teremtmény’) címen, 12 oldalon. A magyar, 10 oldalas változat a Füles 1972/41-45. számában „A robot-szörny pusztulása” címet kapta.

Szóbeli közlések alapján tudjuk, hogy a Füles szerkesztőség megszabta Cs. Horváthnak, hogy egy adott képregény hány héten át futhasson. Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a hatot sokallva ragaszkodtak volna az öthöz, de vegyük adottnak, hogy meg kellett rövidíteni két oldallal. Tekintettel arra, hogy Raymond Poïvet szép, szabályos és többnyire egyforma kockákkal dolgozott, ez nem is látszik túl nehéz feladatnak. De úgy tűnik, a magyar verzió készítői nem voltak megelégedve az eredetivel (bár ha ez így van, miért pont ezt választották?), vagy egyszerűen csak meg akartak dolgozni a pénzükért, és jóval nagyobb változtatásokat eszközöltek.

Hasonlítsuk össze a két nyitóoldalt. Hát... mintha nem is ugyanaz a történet lenne, hisz egyetlen egy kocka azonos! Hogy a francia első két képét lehagyták, még csak megmagyarázható a rövidítés igényével, de a magyar első három képének nyoma sincs az eredetiben! Mi történt?

Nos, az történt, hogy Cs. Horváth Tibor átírta a Roger Lécureux sztorijának az elejét. A francia verzióban Tangha és Maud már ott van a parancsnok oldalán, amikor felfedezik az idegen űrhajót, a magyarban viszont egy űrbeli küldetésről hívják őket vissza a Földre. Honnan kerültek oda ezek a képek? Bár lehetséges lett volna az a magyarázat, hogy a magyar grafikus utánozta le Poïvet stílusát, de annyira eredetinek tűntek ezek a rajzok, hogy kutakodni kezdtem. És még is találtam, méghozzá egy másik Pionniers-történet, a Pif Gadget 14. számában (tehát mintegy fél évvel az első történet után) megjelent „Les hommes d’en bas” (’A lenti emberek’) első és harmadik oldalán. Egy egészen más kontextusban, hiszen ott éppen egy idegen bolygó felderítésére indultak.

1. megállapítás: két különböző történet képei lettek összeollózva egybe anélkül, hogy ezt bármilyen módon feltüntették volna a szerkesztők.

A folytatásban nagyjából pontosan követik az eredeti történetet, bár néha ki-kimarad egy-két kocka, vagy áthelyeződik máshova, de legalábbis felcserélődik a sorrendjük. Néhánynak levágták a felét, hogy jobban kiférjen, pár nagyobbat lekicsinyítettek. Azt el kell ismernem azonban, hogy a végeredmény nem túl zavaró, ha az ember nem ismeri az eredetit, nagyjából működőképes oldalakat sikerült összehozniuk az olló és a ragasztó segítségével.

Ám közben előkerül a címben említett „szörny”, és itt már megint valami érthetetlenbe ütközünk. Az eredetiben a teremtményen egyszerű, Tangháékhoz hasonló egyenruhaféleség van. A magyar változatban azonban amolyan Tarzan-kosztümöt kapott, és meg lettek rajzolva a lábujjai is!

2. következtetés: jelentős változtatást eszközöltek a magyar szerkesztők a rajzban. Ezt manapság minden licenc-szerződés kifejezetten tiltja – sőt, a nem jelentőseket is.

A „miért”-re az utolsó oldal szolgál némi magyarázattal, de ez megint eléggé problémás. Mint látható az egymás alatti képeken, a befejezés nagyjából egyformán néz ki (bár a magyar két képet összemontírozott, egyet pedig egy korábbi oldalról helyezett át ide), ám a magyarban van egy jó hosszú, egész kockányi szöveges rész, aminek a franciában nyoma sincs. Sőt – a tartalmának sincs. Az eredetiben nincs hosszas magyarázkodás a teremtmény eredetéről, csak ennyi tudunk meg róla, hogy egy idegen civilizáció küldte a Földre, életminták gyűjtése céljából. Túl egyszerűnek tartotta volna a történetet Cs. Horváth? A szerkesztőség ragaszkodott volna hozzá, hogy a tudományos-fantasztikus történet csak akkor érhet rossz véget (hiszen a „robotszörnyet” kénytelenek elpusztítani), ha valami tanulságot lehet levonni egy fatális félreértésből? Megint csak nem tudjuk, nem tudhatjuk, csak konstatáljuk, hogy ott áll az a nagy „környezetidegen” szövegtömb.

3. következtetés: egy hosszas magyarázó szöveg beiktatásával a magyar szerkesztők jelentős mértékben megváltoztatták a történet jellegét, didaktikusabbá tették a mondanivalóját.

Jó szándék vezérelte CSHT-ékat? Lehet. Illetve: mindegy. Megint feltehetjük a kérdést: ha ennyire nem tetszett nekik az eredeti, miért pont ezt a történetet választották a több tucat lehetőségből? Mindenesetre nehezünkre esik elhinni, hogy a francia elvtársak (illetve maguk az alkotók) látták és jóváhagyták volna a magyar verziót.

És hogy miért lett Tanghából Thanga, ezek után már meg sem merjük kérdezni.

Megjegyzés: köszönet az "ismeretlen szkennelőknek", akik elérhetővé tették ezeket a képregényeket az interneten.