Ennek a sorozatnak a felfedezése a Színházi Élet egyik 1934-es számával kezdődött. Akkor még azt gondoltam, ez egy egyedi képregény, ami eredetileg a Passing Show című brit magazinban jelent meg. Később rátaláltam az eredeti lap néhány számára, és ekkor kiderült, hogy mindegyikben jelen van ez a figura. Ha az ember tudja, hogy mit keres, sokkal könnyebb a dolga, úgyhogy sikerült beazonosítanom még egy megjelenést a magyar sajtóban, valamint három olyat, ami vagy ugyanaz, vagy az előzménye.

Az Áller Képes Családi Lapja magyar kiadásában ezt az egy stripet találtam ebből a brit sorozatból, amely eredetileg a Comic Cuts magazinban jelent meg. Sajnos a rajzolót még nem sikerült kideríteni. Sőt eredeti képsorból került elém sok, ezeknek a dátuma 1922 és 1923., míg a magyar az 1925-ös évfolyamból származik. A sorozat hosszabb életű lehetett, ugyanis dán Allers újságokban még legalább három volt, a legrégebbi 1919-es.

A belga Journal de Spirou-ban hosszú éveken keresztül futott egy ismeretterjesztő jellegű képregény, amelyben Oncle Paul hetente négy-öt oldalban mesélt híres emberek életéről, fontos történelmi eseményekről, találmányok történetéről. Az író legtöbbször Octave Joly volt, a rajzoló hetente változott, sok később híressé vált alkotó számára tanulópénz volt ilyen történetek készítése. Néhányszor magyar témát választott az író, 1955 áprilisában, a 889. számban például Liszt Ferenc életét. Gyermekeknek szánt újság lévén a zeneszerző nőügyeiről szemérmesen hallgatott, inkább a fennköltebb vonatkozásokra koncentrált. A rajzoló Antonio Parras volt.

81 éves korában elhunyt Dallos Jenő karikaturista, aki több képregénysorozatot is készített. Ebből az alkalommal bemutatjuk Ádám és Éva című stripjének első darabjait, amelyek a Ludas Matyiban jelentek meg 1975-ben.

Az eddig bemutatottakhoz képest ez a karakter csak nagyon ritkán szerepelt az Áller Képes Családi Lapjában, noha alkotójának, Bertie Brownnak (1887-1974) egyik legkedvesebb figurája lehetett, hiszen 1908-tól 1953-ig rendszeresen rajzolta az Illustrated Chips című lap számára. Magyarul Homeless Hectort többnyire csak "okos kutyának" nevezték, bár egy-egy alkalommal elkeresztelték Zsupsznak illetve Sipszinek. Összesen hat alkalommal volt az Állerben 1924 és 1927 között, többnyire kétsoros stripként.

Az Állerben sosem kapott nevet ez a figura, akit eredetileg Portland Billnek, később Butterfly Billnek hívtak a Butterfly című brit hetilapban. Gilbert Morris Payne (1879-1947 1925) karaktere eredetileg egy börtönből szabadult, de jó útra tért alak volt, erre utalt az első neve is.

Az Anglia déli partjánál található Portland szigeten a mai napig működik börtön, sőt a név szójáték is egyben, ugyanis a „bill” szó egyik jelentése egy csőralakú kiemelkedés, és a sziget jellegzetes sziklájának Portland Bill a neve. Payne 1907-ben alkotta meg Portland Billt, egy évvel a sziklán épített világítótorony, a „Portland Bill Lighthouse” megnyitása után, valószínűleg ennek a híre ihlette a karakter nevét. A névváltásra 1916-ban vagy 1917-ben került sor, Butterfly Bill kalandjai 1926-ig jelentek meg a Butterflyban.

Frissítés: új információk szerint Payne nem 1947-ben, hanem 1925-ben halt meg, egy archívumban rátaláltam a gyászjelentésére. Ezek szerint Butterfly Bill alkotója halála miatt állt le.

A következő képregény, amit bemutatok az Áller Képes Családi Lapjából, nem brit, hanem amerikai, méghozzá valószínűleg a legismertebb, ami a magyar változatban megjelent. Mármint nemzetközileg a legismertebb, nálunk ugyanis – amennyire tudom – csak az Állerben volt belőle néhány oldalnyi anyag, egyelőre kilencet találtunk. És ahogy a képregények többségének, ennek sem volt sorozatcíme, csak az egyes epizódoknak.

A Gasoline Alley története 1918-ban kezdődött, a Chicago Tribune-ban. Eleinte csak egy-egy képből állt a sorozat vasárnaponként, majd egy évvel később elindult a napi strip, immár a New York Daily Newsban. Az alkotó neve Frank King volt, akinek ez már a negyedik-ötödik próbálkozása volt, és ez végre hamar népszerű lett, 1920-ban már egészoldalas heti történeteket is készíthetett. A sorozat egyedisége abban állt, hogy a karakterek nem voltak kortalanok, hanem (nagyjából) valós időben öregedtek.

Ez különösen akkor vált fontossá és érdekessé, amikor az egyik főszereplő, a megrögzött agglegény Walt Wallet a háza küszöbén talált egy elhagyott csecsemőt, és némi habozás után magához vette, örökbe fogadta. A kisfiú a Skeezix nevet kapta, és hónapról hónapra növekedett. A Gasoline Alley a mai napig létezik, több szereplője már elhunyt, Walt és Skeezix azonban még mindig élnek, csak persze nagyon öregek.

A napi képregény poénokra épült és lazán folytatásos volt, a vasárnapi viszont mindig önmagában megálló, és kissé filozofikus történet. Az Áller dán forrása, a Familie-Journal ezekből válogatott. Ahogy az összes többi képregény esetében, az eredeti szóbuborékokat kitörölték, és a szöveget kibővítve átalakították képaláírásokká. A folytatásban bemutatom mind a kilenc magyar nyelvű részt (1925 és 1927 között jelentek meg), kettőhöz pedig mellékelem az eredetit, amit a neten találtam.

Waltnak nem volt magyar neve, Skeezixet eleinte Matyinak, később Karcsinak hívták.

Noha közel 60 alkalommal szerepeltek Áller Képes Családi Lapjában, ez a két csavargó sosem kapott rendes magyar nevet (igaz, dánt sem, ami alapján a magyar verzió készült), legfeljebb "sovány" és "kövér" barátunkként utaltak rájuk. Pedig a korai brit képregény egyik legismertebb sorozatáról van szó.

Weary Willie és Tired Tim (első néhány megjelenésükkor még Weary Waddles és Tired Timmy), vagyis "Elcsigázott Vili és Fáradt Tim" kalandjai 1896-ban indultak az Illustrated Chips című magazinban, megalkotójuk Tom Browne (1870-1910) volt. Azonnal elnyerték az olvasók tetszését, méghozzá olyannyira, hogy a hetilap példányszáma 600 ezer fölé emelkedett. A figurákhoz az ihletet Browne állítólag Gustave Dorénak egy Don Quijotét és Sancha Panzát ábrázoló illusztrációja adta. (Több forrás szerint Charlie Chaplin is nagy rajongója volt a képregénynek, és ez hatással volt saját csavargófigurájának a kialakítására.)

Az Áller Képes Családi Lapjának mind a 183 számában szerepelt Csengő és Bengő, avagy hivatalos magyar címén a Két vidám cimbora.

A sorozat eredeti címe Basil and Bert volt (teljes címén The World Wide Wanderings of Basil & Bert), megalkotója Don Newhouse (1883-1947), aki már ekkor valószínűleg együtt dolgozott asszisztensével, Roy Wilsonnal (1900-1965). Az első rész a Jolly Jester című brit magazin 1144. számában jelent meg 1922-ben.

A két világcsavargó közül Basil Birdseed azt állította magáról, hogy nemesember, aki unalmában mondott le a luxusról, és Doverben véletlenül futott össze egy Bertram Bounce nevű furcsa figurával, aki korábban inasként szolgált. Basil heti nulla fontért felfogadta Bertet, és már át is eveztek Franciaországba.

Magyarországon 1924 és 1927 között jelent meg az első olyan hetilap, amely rendszeresen közölt képregénysorozatokat nagyobb terjedelemben. A dán minta alapján készült Áller Képes Családi Lapja negyven oldalából átlagban négyet töltöttek ki a képregények. Mielőtt bemutatnám ezeket, érdemes röviden visszatekinteni az előzményekre.

A mai napig létező Familie Journalt Carl Aller alapította 1877-ben. Rá két évre jelent meg a svéd verzió, 1897-ben a norvég. A magyar kiadás indulásáról ajánlom Kertész Sándor Privát Képregénytörénet blogjának vonatkozó bejegyzését.

A Familie Journal eleinte német eredetű képes történeteket közölt, ám ez a kapcsolat az első világháború idején megszakadt. 1915-ben megkezdték brit és amerikai képregények átvételét. A jelenleg rendelkezésre álló források az 1916 és 1921 közötti időszakból származnak, ezekből tudni, hogy mely címek lehettek az elsők.

Amerikai képregény egy volt a lapban biztosan, mégpedig a Buster Brown, teljes, színes oldalakon. Hogy pontosan meddig, nem tudtam kideríteni, de az 1924-ben induló magyar kiadásban nem szerepelt. Ennek ellenére a figurát megismerhették a magyar olvasók is, csak éppen egy másik lapban, a Tündérvásárban, ahol a Pajkos Palkó nevet kapta.