Magyarországon 1924 és 1927 között jelent meg az első olyan hetilap, amely rendszeresen közölt képregénysorozatokat nagyobb terjedelemben. A dán minta alapján készült Áller Képes Családi Lapja negyven oldalából átlagban négyet töltöttek ki a képregények. Mielőtt bemutatnám ezeket, érdemes röviden visszatekinteni az előzményekre.

A mai napig létező Familie Journalt Carl Aller alapította 1877-ben. Rá két évre jelent meg a svéd verzió, 1897-ben a norvég. A magyar kiadás indulásáról ajánlom Kertész Sándor Privát Képregénytörénet blogjának vonatkozó bejegyzését.

A Familie Journal eleinte német eredetű képes történeteket közölt, ám ez a kapcsolat az első világháború idején megszakadt. 1915-ben megkezdték brit és amerikai képregények átvételét. A jelenleg rendelkezésre álló források az 1916 és 1921 közötti időszakból származnak, ezekből tudni, hogy mely címek lehettek az elsők.

Amerikai képregény egy volt a lapban biztosan, mégpedig a Buster Brown, teljes, színes oldalakon. Hogy pontosan meddig, nem tudtam kideríteni, de az 1924-ben induló magyar kiadásban nem szerepelt. Ennek ellenére a figurát megismerhették a magyar olvasók is, csak éppen egy másik lapban, a Tündérvásárban, ahol a Pajkos Palkó nevet kapta.

A brit képregényeket az Angliában piacvezetőnek számító Amalgamated Press kiadótól vette át az Allers, annak a legnépszerűbb lapjaiból (Comic Cuts, Illustrated Chips, Funny Wonder, Jester, Butterly, Puck) válogatták az anyagokat. A korabeli gyakorlat szerint ezekben a képregényekben a rajzolók csak elvétve szignálhatták a munkáikat. A sorozatoknak volt ugyan címük, de ezeket a Familie Journal a legtöbb esetben elhagyta.

A brit képregény hagyományosan a képaláírásokat részesítette előnyben, ám az 1920-as évektől kezdve egyre többször használt szövegbuborékokat, miközben az aláírások is megmaradtak. Jellemzően a képen belül folytak a párbeszédek, alattuk pedig egy magyarázó szöveg volt olvasható. A Familie Journal szerkesztői azonban nem szerették a szövegbuborékokat, és mindet kitörölték. Ahol ezt szükségesnek látták, a párbeszédekkel kibővítették a képaláírásokat. Ezt a módszert nem csak a brit képregényekre, hanem az imént említett Buster Brownra és más későbbi átvételekre is alkalmazták. Más módosítást is eszközöltek az átvett képregényekben, megváltoztatták a tördelést, kihagytak képeket, és néhány, eredetileg fekete-fehér sorozatot kiszíneztek.

Néhány minta azokból a brit képregényekből, amelyek majd a magyar kiadásban is szerepelnek:

Egy állatápoló naplója (Tom the Jolly Menagerie Man, 1916-tól)

Doktor Szaszafrász (Professor Radium, 1916-tól)

Az okos kutya (Homeless Hector, 1917-től)

Weary Willie & Tired Tom (a két csavargónak nem volt neve sem a dán, sem a magyar kiadásban, 1919-től)

Charlie Chaplin (1919-től)

Egy diákinternátus naplójából (Dr. Canem’s College, 1921-től)

Az egyes nyelvi mutációk között voltak különbségek, nem minden képregény jelent meg mindegyikben, illetve nem ugyanakkor. Van olyan sorozat, amelynél úgy látom, hogy mintegy tíz héttel követte a magyar a dánt, és találtam olyat is (az amerikai Winnie Winkle-t), amely nem került be a magyar verzióba. A teljes felderítéshez még rengeteg idő kellene…