A következő képregény, amit bemutatok az Áller Képes Családi Lapjából, nem brit, hanem amerikai, méghozzá valószínűleg a legismertebb, ami a magyar változatban megjelent. Mármint nemzetközileg a legismertebb, nálunk ugyanis – amennyire tudom – csak az Állerben volt belőle néhány oldalnyi anyag, egyelőre kilencet találtunk. És ahogy a képregények többségének, ennek sem volt sorozatcíme, csak az egyes epizódoknak.

A Gasoline Alley története 1918-ban kezdődött, a Chicago Tribune-ban. Eleinte csak egy-egy képből állt a sorozat vasárnaponként, majd egy évvel később elindult a napi strip, immár a New York Daily Newsban. Az alkotó neve Frank King volt, akinek ez már a negyedik-ötödik próbálkozása volt, és ez végre hamar népszerű lett, 1920-ban már egészoldalas heti történeteket is készíthetett. A sorozat egyedisége abban állt, hogy a karakterek nem voltak kortalanok, hanem (nagyjából) valós időben öregedtek.

Ez különösen akkor vált fontossá és érdekessé, amikor az egyik főszereplő, a megrögzött agglegény Walt Wallet a háza küszöbén talált egy elhagyott csecsemőt, és némi habozás után magához vette, örökbe fogadta. A kisfiú a Skeezix nevet kapta, és hónapról hónapra növekedett. A Gasoline Alley a mai napig létezik, több szereplője már elhunyt, Walt és Skeezix azonban még mindig élnek, csak persze nagyon öregek.

A napi képregény poénokra épült és lazán folytatásos volt, a vasárnapi viszont mindig önmagában megálló, és kissé filozofikus történet. Az Áller dán forrása, a Familie-Journal ezekből válogatott. Ahogy az összes többi képregény esetében, az eredeti szóbuborékokat kitörölték, és a szöveget kibővítve átalakították képaláírásokká. A folytatásban bemutatom mind a kilenc magyar nyelvű részt (1925 és 1927 között jelentek meg), kettőhöz pedig mellékelem az eredetit, amit a neten találtam.

Waltnak nem volt magyar neve, Skeezixet eleinte Matyinak, később Karcsinak hívták.