Egyik hűséges olvasónk küldte be ezt a párkockás reklámot a Ludas Matyi 1971/28-as számából. A rajzoló minden bizonnyal Balázs-Piri Balázs.

Az egyszeri "szendeorrozás" után ismét hosszabb szünet következett, ám 1970-ben sorozatban jelentek meg magyarul a Placid et Muzo képregények a Pajtásban - csakhogy megint új néven. Nem tudhatni, hogy minden korábbi verzió elfelejtődött-e, de gyanús, hogy Muzo ugyanazt a nevet kapta, mint az 1957-es Magyar Ifjúságbeli debütálásnál. Placidot viszont ezúttal Misi helyett Somának keresztelték. Aztán egy ideig megint nem szerepeltek magyarul, 1974-től viszont éveken keresztül folyamatosan, és onnantól kezdve már mindig az eredeti francia nevükön, noha lapok egész sorában tették a tiszteletüket (Pajtás, Hahota, Kockás, Naná).

Ez itt az első "Soma és Döme", a Pajtás 1970/4-es számából, írta és rajzolta Jacques Nicolaou, eredetileg pár évvel korábban jelenhetett meg a Vaillant-ban.

Közel tíz évvel az előző bejegyzésben bemutatott magyarországi bemutatkozásuk után a Pajtásban lépett színre újra Placid és Muzo. Ezeket a képregényeket már Nicolaou rajzolta, tehát 1958 után keletkeztek. A Pajtás 1966/14-es számában valódi francia nevük állt az oldal bal felső sarkában. Igaz, hogy ezek a nevek magyarul nem jelentenek semmit, de legalább nem kell azon vitatkozni, hogy miért lett Misi a békés medve és miért pont Döme az időnként mogorva róka.

Gondolhatná az ember, hogy ezzel az egyszerű megoldással le lett tudva a gond, ám pár hónappal később, amikor újra sorra kerültek a figurák a Pajtásban, "Szende Kandúr és Csupaorr Róka kalandjai" néven szerepeltek.

Ezt a második névváltást már elég nehéz megmagyarázni, az pedig teljesen érthetetlen, hogy az abszolút maciszerű Placidot hogy lehetett macskának nézni. Itt valamelyik szerkesztő nagyon figyelmetlen volt. Szerencsére nem volt folytatása a dolognak, sőt, évekig elő sem kerültek a figurák a Pajtásban. Az egészoldalas képregény eredetileg a Vaillant 1088-as számában jelent meg (vagyis nagyon friss volt, 1966-os), a strip pedig egy Placid et Muzo Poche zsebkönyvből származhatott, ez a sorozat 1964-ben indult.

Bár leginkább Pif alkotójáként ismerik, José Cabrero Arnal több más képregényfigurát is kitalált. Mi több, a később Pif nevére váltó Vaillant-ban éveken keresztül nem a barna-sárga kutyus, hanem egy medve és egy róka szerepelt héltről hétre a főoldalon: Placid ("nyugodt, béketűrő") és Muzo ("orr, hefti").

Ez a sajátos képregényszerűség a Ludas Matyiban jelent meg 1945-től. Szignó nincs rajta, és mivel a rajza erősen "Kovács Pistikés", komoly kihívás megállapítani, hogy kitől származhat. Ez a kettő 1947-ből származik, az első saját szken, a másodikat a neten leltem.

Ha minden igaz, az 1959-ben indult honvédségi lapnak, a Lobogónak az első képregénye a "Tigris Tomi a világűrben" volt, 4 részben. Azonnali folytatásaként jelent meg 5 részben Tigris Tomi találkozása a "huligánokkal". Mindkettőnek a rajzolója Takács Imre, akiről eddig csak ennyit sikerült kiderítenem, hogy 1960 és 1971 között dolgozott karikaturistaként a Ludas Matyinak, valamint ugyanebben az időszakban több más lapnak is. Egy antikváriumban találtam több Lobogót, ezt az egyet (1959/37) megvettem, beszkenneltem, szerintem önmagában is élvezhető a történet.

Zórád Ernőnek ez a rövid munkája a Pajtás 1965/28. és 33. száma között jelent meg, három folytatásban. A képek Szakács György digitális képregényarchívumából, az adatok Kiss Ferenc készülő képregénybibliográfiájából származnak.

Megjegyzés: az eredeti rajzok fekete-fehérek voltak, a színt az újság adta hozzá (azt nem tudom, hogy a Pajtás mennyire tudatosan variálta a barna árnyalatait, vagy csak így sikerült az adott héten a nyomdának). Elgondolkodtam rajta, hogy a retusálásnál visszaállítsam-e szürkére a képeket, de keresgélés közben rátaláltam két eredeti képsorra a Vaterán, és rájöttem, hogy ezt a minőséget képtelenség visszaadni. Úgyhogy inkább alatta mellékeltem, hogy lehessen látni, hogy néznek ki a rajzok a valóságban.

Korcsmáros Pál korai humoros képregénye a Fülesből, az írója Bedő István volt. Hat, egyenként háromoldalas folytatásban jelent meg az akkor még a klasszikus korszaknál jóval kisebb méretű rejtvényújságban. Érdemes összehasonlítani a stílusát az ugyanebben az időszakban készült (felújított változatban, nyomtatásban kapható) Nyomorultakkal vagy A három testőrrel, remekül példázza, hogy a rajzoló milyen jól alkalmazkodott az egyes művek hangulatához. A Füles 1958/46-51. számából.

1873-ban a Borsszem Jankó igen sokat foglalkozott Liszt Ferenccel. Már korábban bemutatttuk azokat a képsorokat, amelyekben a nagy zongoraművész egyik hazai előadása előtt tisztelegtek (április, 275. szám), az november 9-i 306. számban pedig a mester pályafutásának az 50. évfordulója szolgáltatott ürügyet egy kis fricskához.

"Szeptember 9-én, Liszt művészi pályafutásának 50 éves évfordulóján Richter János vezényelte Krisztus oratóriumát. Aznap délelőtt még előadták Gobbi Henrik Liszt-kantátáját, és díszes arany babérkoszorút nyújtottak át számára." (Forrás: Wikipédia.)

A kétoldalas képregényfélét szokás szerint a lap állandó grafikusa, Jankó János rajzolta, a szöveg feltehetően a főszerkesztőtől vagy egy másik munkatárstól származik.

A Ludas Matyi 1947-es évfolyamában is folytatódtak Kuksi csacsi háromképes történetei, immár a pár bejegyzéssel ezelőtti hosszú főcím (Egy kis szamár kalandjai a nagy Budapesten) nélkül. A főcímmel együtt eltűnt a "Vasi" szignó is, és mivel egyes források szerint Kálmán Viktornak 1946 decemberében sikerült elhagynia az országot, felmerül a kérdés, hogy akkor ki rajzolta ezeket? (Más források szerint csak 1948-ban ment ki Ausztriába, majd az USA-ba). Nem vagyok nagy szakértője a rajzstílusoknak, és a képregényrajzolókat még csak felismerem valamelyest, a karikaturistákat viszont jóval ritkábban, de van egy gyanúm, hogy az alábbi három valóban nem Vasi munkája, sőt, az elsőt más rajzolta, mint a másodikat és a harmadikat. Ha valakinek van tippje, írja be kommentbe, megköszönöm.