A képregénytörténelem egyik legbosszantóbb párosát alkotó Corinne és Jeannot eredetileg a Totoche című sorozatban jelentek meg, mint a "banda" tagjai, még 1959-ben. A buta, de jóindulatú (értsd: naiv) kisfiú és a ragaszkodásával és jóhiszeműségével visszaélő kislány idővel népszerűbbnek bizonyultak a többieknél, így 1966-ban Jean Tabary elkezdte egyoldalas képregényekben szerepeltetni őket. A wiki.kepregeny.net szerint három ilyen sztori jelent meg magyarul a Pajtásban, az utolsóban magyar neveket is kaptak (Vica és Jocó). Ez itt az első, az újság 1979/10-es számából. Ugyancsak a wikiből származó információ szerint az eredeti megjelenés a Pif Gadget 428-as száma, de ez biztos nem teljesen stimmel, ugyanis akkor már jó ideje nem futott a sorozat (1972-ben állt le), vagyis már az is utánközlés volt. A szkenért ezúttal is Petren Gábornak jár a köszönet.

Sebők Imre nem sok címlapot készített a Fülesnek, elvégre eleve csak jobb híján vállalkozott karikatúrákra is, az ő realista stílusával nem ez volt a fő erőssége. De ez, az 1957/41-es szám borítója, igazán megérdemel egy bejegyzést.

A jugoszláv képregény egyik legnagyobb alakja, Walter Neugebauer (Valter Nojgebauer, 1921-1992) író testvérével, Norberttel együtt impozáns karriert futott be. 14 éves korától rajzolt hivatásosan, eleinte idegen karaktereket (Popeye, Naszreddin Hodzsa), majd 1938-ban társalapítója volt a Mickey Stripnek, az első jugoszláv képregénymagazinnak. Ebben jelentek meg a testvérpár első közös figuráinak, Jack Jacksonnak és Bimbo Bambusnak az afrikai kalandjai (később már csak Bimbo Bambus volt a sorozat címe). 1954-ben találkozott Rolf Kaukával, és dolgozni kezdett a német Fix und Foxi sorozaton, ami miatt részben át is telepedett Németországba. 1972-ben anyagi jellegű nézeteltérések miatt szakított Kaukával, és onnantól kezdve főképp reklámmegbízásokat vállalt, ő alkotta meg például a Haribo aranymaciját.

16 darab 1968-as képsorral gyarapodott a Jucika-gyűjteményem, egy szegedi rajzolónak, Vörös Éduának köszönhetően. Íme rögtön az első négy, a Ludas Matyi 1968/4., 6., 15. és 18. számából. Természetesen mindnek a rajzolója Pusztai Pál.

Iványi Ödön (1854-1893) Egy pár báli cipő című elbeszélése alapján, a Füles 1957/20. számából A rajzoló Korcsmáros Pál volt.

A Pesti Hírlap Vasárnapja 1931. június 14. számában már "muzeális értékűként" mutatta be Adolf Oberländernek (1845-1923) egy 1868-ból, valószínűleg a Fliegende Blätterből származó képregényét. Van aktualitása ennek is. A beküldést Lénárd Lászlónak köszönjük.

„Ős képregény” – az Alfa wikijének ez a bejegyzése felkeltette az érdeklődésemet. Alfákat nem nehéz találni a neten, letöltöttem az érintett számot (1986/4), és valóban, a Villám Vili és Asterix képregények mellett egy oldalon bemutatja a szerkesztőség az egyik legrégebbi amerikai képregényt. A szövegben meg is említik a címét: A kapitány és a kölykök. A forrást is megjelölik, ám tévesen, a cikk szerint 1896. október 18.-án indult, és ez az első oldala. Rudolph Dirks első stripje valóban 1897 decemberében kezdődött a New York Journal mellékletében, és hogy ez az oldal pontosan mikori, csak találgatni lehet.

A történet ugyanis nem egyszerű. Dirks The Katzenjammer Kids címmel indította el a sorozatot, és becsülettel vitte is 1912-ig minden egyes héten, ám ekkorra elfáradt, és megkérte az újság tulajdonosát, William Randolph Hearstöt, hogy hadd pihenjen egy ideig. Hearst hallani sem akart a sikeres sorozat szüneteltetéséről, és rábízta egy másik rajzolóra a folytatást. Dirks ezen persze rendesen felhúzta magát, és jogi útra terelte a dolgot. Mivel feltehetően nem volt teljesen tiszta a copyright kérdése, végül kompromisszumos megoldás született: Hearst megtarthatta az eredeti címet és az új rajzolót, Dirks viszont ugyanezekkel a figurákkal folytathatta, amit a pihenő után meg is tett, 1914-től – de már a konkurenciánál, Joseph Pulitzer New York World-jében. Eleinte cím nélkül, majd 1918-tól The Captain and the Kids címen.

Ettől már egy kicsit okosabbak lettünk, de nem sokkal. Annyi világos, hogy az elmosódott szignó Dirks-é, és azt is tudni lehet, hogy 1902-nél biztosan később készült ez a strip, mivel ekkor vezette be a kapitány figuráját. A formátumból meg az következik, hogy legkésőbb az 1920-as évekből származik, később ugyanis fekvőre váltottak.

Azt is lehet tudni, hogy mindkét verzióban sokat utaztak a szereplők, egymással versengve járták körbe a világot, és hogy a rivalizálásnak ez a módja 1917 tájt kezdődött. Találtam egy másik Captain and the Kids stripet, ahol szintén vannak jegesmedvék, annak 1918 a dátuma – jobb híján tételezzük fel, hogy az Alfában közölt is ehhez a szériához kapcsolódik.

A Pajtás az 1960-as és 1970-es években újra és újra megpróbálkozott saját humoros sorozatok indításával a francia importok kiegészítésére. Ilyenek voltak a Képregénymúzeumban már bemutatott Rázós kalandok, Kokó papagáj és Rozmár kapitány, és ezek sorát szaporította 1974-ben egy Tomi nevű kisfiú. Sajnos, ahogy az elődeinek, neki sem sikerült tartósan beköltözni a gyerekújságba, egyedül Kajla kutya kapott rendszeres lehetőséget.

Ismeretlen szkennelőknek köszönhetően úgy tűnik, megvan mind a 10 Tomi-képsor. Miután sikerült felvennünk a kapcsolatot alkotójukkal, az 1981 óta Kölnben élő Puszta Péter karikaturistával, aki nagy örömmel járult hozzá a netes közléshez, mivel neki ezek a régi munkái már semmilyen formában nincsenek meg, három vagy négy adagban tesszük itt közzé a csíkokat. Az első négy a Pajtás 1974/3., 4., 9. és 14. számából származik.

A ZOV Strip című, 1974-1975-ben 42 heti számot megért jugoszláv (zágrábi kiadású) képregényújságban Asterix, Lucky Luke, Rip Kirby, Zorry Kid és jó pár más híres sorozat mellett bő tucatnyi magyar képregény is megjelent, elsősorban Sebőktől és Zórádtól, illetve egy-egy Dargaytól és Korcsmárostól. Maguk a képregények fekete-fehérben jelentek meg, de elég sokszor ezekből választott ki egy képet a szerkesztő a címlapra. Sebők Imrére háromszor került sor 1975-ben, az Alaszka démona, a Farkasvér és a Ködkapitány kapcsán. (A teljes lista nemsokára elérhető lesz a wikin.)

"Magyarországon is sikeres voltak" - írta pár éve a Spiegel Horst Alisch (sz. 1925) Ali und Archibald című képsorairól. Ezen a kijelentésen még a teljes Füles-gyűjteménnyel rendelkezők is felhúzzák a szemöldöküket, amíg meg nem pillantják a mellékelt képek valamelyikét. Mert hogy sem a Füles, sem később a Hahota szerkesztői nem tartották lényegesnek a szereplők megnevezését.

Alisch a Frösi című NDK-beli ifjúsági lap munkatársa volt, itt jelentek meg eredetileg a képregényei, köztük Ali és Archibald (majdnem, de nem mindig szöveg nélküli) kalandjai 1975 és 1989 között. Az újság utolsó évfolyamaiból már kimaradtak, de amikor 2002-ben megpróbálták újraindítani, reprintként ismét bekerültek. Egy nosztalgia-kiadó pedig két gyűjteményes kötetet jelentetett meg pár éve, amelyben korábban kiadatlan képsorokat is közölt.

Az alábbi öt képsor a Füles 1980/47, 49 és 50-es számából származik, A beazonosításért Michael Scholz professzort illeti köszönet.