Az alábbi képregényt "nem jogtiszta" módon adom közzé, elismerem, de nem tudtam ellenállni, hogy megmutassam, hiszen egészen különleges ügyről van szó. Alkotója Peter Foldès francia animációs rendező, eredeti nevén Földes Péter Mihály.

Földes 1923-ban született Budapesten, 1942-től tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, ahol Szőnyi István volt a mestere. 1946-ban Londonba emigrált, és hamarosan megismerkedett Halász Jánossal, aki ekkor már John Halas néven dolgozott rajzfilmrendezőként. Földes bekerült a Halas and Batchelor stúdióba, majd pár évig New Yorkban élt, mielőtt visszatért Európába, és Párizsban telepedett le. Az 1960-as évektől az akkor teljesen új számítógépes animáció egyik úttörője lett. Leghíresebb, több díjat is elnyert (Cannes, BAFTA) és Oscarra is jelölt filmjét, az Éhséget pár éves kanadai tartózkodása alatt készítette.

És ugyanebben az időben megjelent két képregénye is a francia Pilote magazinban. A két epizódban megjelent Lucy a Beatles Lucy in the Sky with Diamonds című dalára utal. Sajnos csak az elsőre találtam rá a lap rajongói által üzemeltetett (nyilvános, de regisztrációhoz kötött) fórumon. A képregény franciául van, de nagyon kevés a szöveg, ezeket az egyes oldalak alá írtam. A Pilote 736. számában jelent meg, 1973-ban. Földes 1977-ben, alig 52 évesen hunyt el Párizsban. 

Time Saving Ltd, szolgálatukra. Szakterületünk a születésnap, a gyermekáldás, az esküvő, stb...

A Kisdobos 1978-as őszi számaiban nem csak a nemrég bemutatott "Magyar történelmi mondák" sorozat indult el új képregényként, hanem egyoldalas, szöveg nélküli oldalak is voltak a lapban, amelyeknek az alkotója Felvidéki András volt. A képregényeket a szerző engedélyével adjuk közre. A szkeneket a MaNDA adatbázisában találtuk.

Már több bejegyzés született Kuksiról, a Ludas Matyi háború utáni politikus csacsijáról. Az elsőben idéztem is egy tanulmányt, amelyben a híres színésznőt, Fedák Sárit személyesen támadó képsorról is beszél a szerzője, Heltai Gyöngyi, ám a cikkben csak a "Kuksi és az amnesztia" c. résznek csak a szövege szerepelt. A mai belvárosi képregénybörzén aztán Szatmáry Öcsi standján felfedeztem egy szép adag 1945-ös és 1946-os Ludast, és az átlapozás után előkerült ama nevezetes szám, 1946. augusztus 25.-ről. Fedák Sáriról itt, Ries Istvánról szociáldemokrata igazságügy-miniszterről itt lehet olvasni röviden a Wikipédián. Itt pedig egy hosszabb cikk Fedákról a cink.hu-n. A képsor rajzolója lehet, hogy még Kálmán Viktor (Vasi) volt, de a korábbiakkal ellentétben nincs szignálva.

Kassowitz Félix alkalmi képsorainak az egyike. Ez a Ludas Matyi 1952. február 13-i számában jelent meg. Érdemes nézegetni a Ludas archívum-blogját, én is ott találtam.

Folytatjuk a "Dállász, avagy a Jújing család Magyarországon" című szatirikus képregényt. A tizedik epizód a Kretén 12. számában jelent meg, 1995-ben. Írta és rajzolta Varga Zerge Zoltán. A képregényt az alkotó engedélyével adjuk közre.

A Kisdobosban évek óta voltak már képregények (főleg Marék Veronika, Richly Zsolt és Anton Rozália egyoldalasai, amelyeket többnyire nem is képregénynek, hanem "tréfának" neveztek), ám az 1978/8-as számban a megszokott aranyos Paprika- és Csupaszem-történetek helyett teljesen váratlanul egy realista stílusú sorozat indult. A címe "Magyar történelmi mondák", írója Papp László, rajzolója Nagyvári László volt.

A merész váltás Vida Győzőnek, a lap tördelő- és képszerkesztőjének volt köszönhető, akire minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt a kortárs francia képregény látványvilága. Akkoriban a képregény "szokásos" hazai lelőhelyein, elsősorban a Füles rejtvényújságban, még mindig a fiatalabb korosztálynak szóló Vaillant/Pif képregényújságból ellesett mintákat saját stílusukra átgyúró rajzolók dolgoztak Cs. Horváth Tibor forgatókönyvírói-szerkesztői irányítása mellett, sőt egyre gyakrabban már a korábbi képregények újraközlései (vagy új feldolgozásai futottak. Nagyvári ezzel szemben egy jóval modernebb, a Métal Hurlant-iskola által inpsirált rajzstílussal illusztrálta Papp többnyire narrációs szövegeit.

A képregényekről a közelmúltban közölt tanulmányt az Artmagazin Tokai Gábortól "Az art comics kezdete Magyarországon" címmel. Velem együtt sokan csak ekkor értesültünk egyáltalán erről az úttörő kezdeményezésről - elvégre aki nem pont ezekben az években járt általános iskolába, nemigen jutott eszébe, hogy Kisdobost vásároljon... A cikkből megtudtam, hogy Nagyvári 1984-ben Amerikába távozott, ahol már Nosek néven dolgozik. További keresgélés után aztán kiderült, hogy Nosek László időközben hazatelepült, és nemrég sikerült is vele felvenni a kapcsolatot, az ő engedélyével tesszük közzé a Képregénymúzeum blogon az oldalakat. A szkenek a MaNDA archívumában tárolt PDF-ekből származnak, ezeken csak apró finomításokat végeztünk a nagyobb színhűség és jobb olvashatóság kedvéért. Az első három, kétoldalas epizód a Kisdobos 1978/8-10. számából származik, a címük "Vitézek nevelő iskolája", "Árpád pajzsra emelése" és "Aranykert, szép szeglet".

Guy de Maupassant novelláját 1966-ban adaptálta Cs. Horváth Tibor a Népszava számára, és a napi képsorokat kivételesen nem Sebők Imre, hanem Zórád Ernő rajzolta meg. Zórád Ernő képregényeit a jogtulajdonosokat képviselő kArton galéria engedélyével tesszük közzé.

Újabb magyar vonatkozású rövid képregényt fedeztem fel, ezúttal a Journal de Tintin 744-es, 1963 januárjában megjelent számában. A Petőfi életéről szóló történet írója Yves Duval (1934-2009), aki számtalan forgatókönyvet jegyzett a magazinnál, mind ismeretterjesztő történelmi feldolgozásokat, mind saját sztorikat. A rajzolóról, J. L. Fernánról annyit tudtam kideríteni, hogy a valódi neve José López Fernandez, 1931-ben született Madridban, festőként indult, és valószínűleg még él. Főként a Tintinnek és konkurensének, a Spirou-nak dolgozott, hazájában gyakorlatilag ismeretlen képregényrajzolóként.

A történetet elolvasva van egy olyan érzésem, hogy az írónak valószínűleg elég hiányosak lehettek a forrásai. Nem ismerem annyira Petőfi életét, hogy azt merjem állítani, hogy az anekdoták kitaláltak, de az biztos, hogy a költészetével és forradalmiságával keveset, szabadságharcosi tevékenységgel ellenben kiemelten foglalkozik. A képregényt azzal zárja, hogy 1956-ban a magyarok bebizonyították, Petőfi hősi lelke nem halt meg.

Folytatjuk a "Dállász, avagy a Jújing család Magyarországon" című szatirikus képregényt. A kilencedik epizód a Kretén 11. számában jelent meg, 1995-ben. Írta és rajzolta Varga Zerge Zoltán. A képregényt az alkotó engedélyével adjuk közre.

Winsor McCay (1869-1934) valódi autodidakta őste­hetség volt, már tizenévesen portréraj­zolásból élt ahelyett, hogy az apja általválasztott iskolába járt volna. Úgyn­evezett filléres múzeumokban (ezek a szegényebbek számára olcsó szórakozást nyújtó intézmények 1890 és 1920 között voltak népszerűen Amerikában) készített villámgyors rajzokat a látogatóknak, majd napilapoktól és magazinoktól kapott egyre gyakoribb megrendeléséket. 1903­-ban leszerződött a New York Heraldhoz, itt készítette első képregényeit, köztük a Little Sammy Sneeze című sorozatot. A hat képből az első négy a legvál­tozatosabb helyzetekben mutatta be Sammyt (és többnyire anyukáját), az ötödiken a kisfiú teljesen váratlanul eltüsszentette magát, az utolsó pedig ennek a következményeivel szembesültünk. Egy alkalommal a kép keretét tüsszentette szét, ami előre jelezte, hogy McCay milyen sok forradalmi újítással fog élni.

Rá egy évre McCay elkezdett dolgozni az Evening Telegram című lapnak is, ahol jogi okokból kénytelen volt a Silas álnevet használni, itt indult útjára a Dream of the Rarebit Fiend (a rarebit egy walesi ételkülönlegesség, lényegében sajtos pirítós). A strip több szem­pontból is különleges volt. Egyrészt nem volt állandó szereplője, másrészt pedig ugyanazt a poént sütötte el minden egyes alkalommal: az előző este vacsorára sajtos pirítóst fogyasztó áldozat szörnyű rémálmok után az utolsó képkockában felébred.

Bár McCay mindig tagadta, hogy Freud munkái hatottak volna rá, amikor sz­ereplőinek a különböző fóbiát, félelmeit, rejtett vágyait ábrázolta a képsorokban, nagy valószínűséggel ismerte legalább a fő téziseit. Elismerte viszont, hogy olva­sott egy Welsh Rarebit Tales című ír fantasztikus novellakötetet, amely Lewis Carroll és Edward Lear művei mellett fontos ötletforrás lehetett a számára. A Dream of a Rarebit Fiend kifejezetten felnőtteknek szóló képregény volt, és egyben McCay leghosszabb futamidejű sorozata, mintegy hét év alatt több, mint 300-at készített a heti képsorokból. 1905-ben indult a fiatalabb olvasókat megcélzó hasonló sorozata, a Little Nemo in Slumberland.

A Papírmozi 8. száma négy klasszikus oldalt közöl, ami tudomásunk szerint az első magyar fordítása ennek a képregénynek, íme az egyik.