1959-től közölt Jucika-képsorokat a Ludas Matyi (a figura előzőleg az Érdekes Újságban tűnt fel). Ezek tehát az első évfolyamból származnak.

3. szám, január 15. - a legelső Jucika képsor a Ludasban

7. szám, február 12.

Folytatjuk a "Dállász, avagy a Jújing család Magyarországon" című szatirikus képregényt. A tizenharmadik epizód a Kretén 15. számában jelent meg, 1996-ban. Írta és rajzolta Varga Zerge Zoltán. A képregényt az alkotó engedélyével adjuk közre.

"Ez Nem Újság - a SZOT (fiatalabbak kedvéért: Szakszervezetek Országos Tanácsa) Munkavédelmi Osztályának Híradója". Számos ilyen lap lehetett a szocializmus idején, amit nem az újságosnál lehetett kapni, hanem belső terjesztésben. Találtam belőle pár számot, és ahogy átlapoztam őket, kettőben volt olyasmi, ami képregénynek nevezhető. Alkotójuk Brenner György (1939-1993), aki egyébként a lap mind a 16 oldalát teleillusztrálta rajzos viccekkel. Nincs az újságokban sem évszám, sem lapszám, csak a keresztrejtvények beküldési határidejéből derül ki, hogy az egyik 1974-ben, a másik 1975-ben jelent meg. Nem tudom azt sem, mettől meddig létezett a lap. Az internetről annyit tudtam meg, hogy Brenner előtt, az 1960-os években Pusztai Pál volt az állandó rajzoló. És persze azt sem tudom, hogy volt-e máskor is ilyen képregényféleség bennük.

Folytatjuk a "Dállász, avagy a Jújing család Magyarországon" című szatirikus képregényt. A tizenkettedik epizód a Kretén 14. számában jelent meg, 1996-ban. Írta és rajzolta Varga Zerge Zoltán. A képregényt az alkotó engedélyével adjuk közre.

Hosszabb kihagyás után folytatjuk a Kisdobos képregényeit bemutató sorozatot. A Nagyvári-Nosek László által rajzolt és Papp László írt történelmi képregények első három része itt olvasható, egy kis háttérrel együtt. Ez a négy rész a Kisdobos 1979/1., 2., 3. és 4. számában jelent meg.

2016 májusában került sor az Ivanhoe-ra kiadóm, a Nero Blanco Comix által megjelentetett sorozatban, amelyben Zórád Ernő klasszikus képregényeiből válogatok. Szokás szerint ezúttal is írtam hozzá egy szerkesztői utószót.

Walter Scottot joggal tartják a történelmi regény egyik első kiemelkedő képviselőjének, egyesek szerint a műfaj megteremtője. A zsáner meghatározásán azonban mindig is folytak viták, és tény, hogy a szigorúbb definíció szerint az Ivanhoe nem igazán „történelmi”, hanem csak „történelmi témájú” regény. Amin az értendő, hogy a hiteles – vagy legalábbis a korban kevéssé jártas olvasó számára hitelesnek tűnő – történelmi környezet csak keretként szolgál egy meg sem történt, másképp történt, elképzelt, akárhol, akármikor történhető cselekményhez.

Itt van például Oroszlánszívű Richárd, a „jó király”. Richárd valójában rövid, alig 41 évéig tartó életéből mindössze hat hónapot töltött Angliában, a többit Franciaországban, illetve a Szentföldön és fogságban. Fiatalkorában fellázadt apja, II. Henrik ellen, és még szövetségre is lépett annak ellenségével, a francia királlyal. Bár lovagi erényeit korabeli források alapján történészek is elismerik, azt is hangsúlyozzák, hogy valódi királyi teendőit elhanyagolta, nem lehet elmondani, hogy felelős uralkodóként viselkedett volna.

Öccse, Földnélküli János, a „rossz herceg” bátyja távollétében valóban túllépte helyettesi hatáskörét, ám amikor Richárd visszatért, hamar kibékültek, és őt tette meg örökösének is. Királyként János jóval többet törődött országával Richárdnál, és bár lehet, hogy emberként nem volt egy nagy jellem (amiről egyébként nehéz bármi biztosat mondani, ahogy Richárd esetében is), a történelemtudomány úgy emlékezik meg róla, mint akinek testvérével ellentétben volt érzéke az adminisztratív teendőkhöz, és jelentős mértékben járult hozzá Anglia megerősödéséhez.

Egy újabb adag Jucikával jelezzük, hogy a blog még él és mozog. A képsorok egy részét Vörös Éduának köszönhetjük. Mindegyik a Ludas Matyiban jelent meg 1962-ben, szerzőjük Pusztai Pál.

A Zórád-sorozatban 2015. decemberében megjelent kiadvány utószava.

Összecsaptam, írja Móricz Zsigmond naplójában a Forró mezők frissiben leadott kéziratáról, és kik vagyunk mi ahhoz, hogy vitába szálljunk a 20. század egyik legnagyobb magyar prózaírójával. Tény, hogy a Pesti Naplóban 1928. végén folytatásokban közölt regény nem tartozik Móricz legemlékezetesebb művei közé, éppen ezért meglepő, hogy ebből készült az egyetlen hosszabb képregényes adaptáció. A választásban talán szerepet játszhatott az is, hogy a témáit gyakran moziélményeiből válogató Cs. Horváth Tibornak eszébe juthatott az 1948-ban forgatott, de csak 1957-ben bemutatott, és akkor is csak rövid ideig látható játékfilm, Karády Katalin utolsó szerepe.

Ha nem is vetekszik az egy évvel korábban keletkezett Úri murival vagy a négy évvel későbbi Rokonokkal, és a szerző fenti beismerése igazolja a kritikusok feltételezését, miszerint anyagi gondok sürgették az elkészültét, a Forró mezők témájában, stílusában és üzeneteiben is jellemző Móricz dzsentri-korszakára. Különlegessége azonban, hogy egy bűntény felgöngyölítéséről szól, az író a kor nagy divatjához igazodva kipróbálta magát a detektívregény zsánerében. Ennek a kísérletnek a szellemében más munkáihoz képest kevesebb az anekdotázás és fordulatosabb a cselekmény, ami valamelyest alkalmasabbá teszi a Forró mezőket egy olyan vizuális átdolgozásra, amely a történésekre koncentrál.

Különlegességet kaptam nemrég Kósa Pál gyűjtőtől: egy képaláírásos képregényt, amelyet Dargay Attila rajzolt egy német versikéhez. A Frösi című NDK-beli gyermekújság 1960/10-es számában jelent meg. Írója Manfred Streubel (1932-1992), a kap egyik szerkesztője volt. Az eredetileg költői pályán induló Streubel konfliktusba keveredett a kelet-német kulturális kormányzattal, amely ezért a "perifériára" száműzte - ahogy az Magyarországon is megtörtént jó néhány kiváló íróval, költővel.

Érdekessége ennek a kis képregényfélének, hogy képaláírásos típusban nem sok olyat láttam még, amely így játszana a képek közötti kapcsolatokkal, összefüggésekkel.

Folytatjuk a "Dállász, avagy a Jújing család Magyarországon" című szatirikus képregényt. A tizenegyedik epizód a Kretén 13. számában jelent meg, 1995-ben. Írta és rajzolta Varga Zerge Zoltán. A képregényt az alkotó engedélyével adjuk közre.