A Színházi Élet 1928/11., 12. és 14. számában jelent meg ez a korai szóbuborékos képregény. Heltai Jenő tréfáját Róna Emy rajzolta meg ebben a formában. Érdemes megjegyezni, hogy Róna már 17 éves korától fogva dolgozott a lap szerkesztőségében.
Bár a Borsszem Jankóból többnyire a Jankó János neve által fémjelzett korszakot ismerik szélesebb körben, már az 1880-as évektől más rajzolóknak is adott munkát a lap. A századforduló után pedig néhány kifejezetten modern alkotónak is megjelent néhány munkája. Közéjük tartozik Vadász Miklós festőművész, illusztrátor (1881-1927).
Vadász hihetetlenül mozgalmas pályája az Estben kezdődött, majd Párizsba vezetett, ahol a híres Le Rire és L'Assiette au beurre szatirikus hetilapoknak dolgozott, utóbbinak két teljes számot is rajzolt. Visszatérvén Budapestre a Borsszem Jankónak készített rajzokat, köztük ezt az egy képregényszerű kétoldalas, amely 1911-ben jelent meg.
A világháború alatt ismét az Estnek dolgozott, a déli frontról küldött rajzokkal tudósított a harcok körülményeiről, következményeiről. A háború után ismét Franciaországba távozott, és a források szerint megfordult Németországban és Angliában is.
A Kakas Mártonban 1895 és 1914 között megjelent képregényfélék keresése közben bukkantam rá erre a különleges oldalra, amely a lap 1900/13-as számában található.
A korabeli lapok nem mindig tüntették fel külön a rajzolók nevét, a szignók, néha egyértelmű stílusjegyek alapján lehet csak beazonosítani őket. Ebben az esetben a jobb alsó sarokban vettem észre egy kicsit elmosódott szöveget. Meglepődve tapasztaltam, hogy ez nagyon úgy néz ki, mintha „Outcault” lenne.
No de hogy kerül a Yellow Kid alkotójának a neve egy magyar vicclapba?
Kedves gyűjtőtársaknak köszönhetően értesültem arról, hogy 1) voltak Pif-képsorok a Magyar Horgászban és 2) az elsőkben még nem a jól ismert nevén szerepelt, a szerkesztőség ugyanis szépen átkeresztelte Bodrira - hisz ki halott még olyan kutyáról, akit Pifnek hívnak?
Ezt a két képcsíkot találtuk a Magyar Horgász 1956-os évfolyamában. Eredetileg a L'Humanitéban jelentek meg. A rajzstílus alapján Roger Mas készíthette őket.
Pif kalandjairól a magyar sajtóban már többször írtam, íme egy kevésbé ismert fejezet. 1968 végén harangozta be a Szabad Föld, hogy mostantól minden héten találkozhatnak fiatal olvasói a francia gyerekek kedvencével. "A magyar vidék lapja" Gyerekvilág című rovatában futottak a képsorok egy éven keresztül. Az első rész az 1968/52-es (amelyben Pif az alkalomhoz illően Télapónak öltözött), az utolsó az 1970/1-es számban. 1969 végén pedig a képsor helyett az alkotó, Cabrero Arnal üdvözlete jelent meg, aki novemberben Budapesten járt.
Sebők Imre (1906-1980) bő tíz éven át gyártott napi képsorokat a Népszavának, amelyeket most szorgalmasan ad ki gyűjteményes kiadásban a Windom kiadó. A 30-60 részes, folytatásos történeteken kívül készített pár egyrészest is, ugyancsak Cs. Horváth Tibor forgatókönyvíró segítségével. Az egyik ilyen a Népszava 1962. karácsonyi számában jelent meg, Ambrus Zoltán elbeszélése nyomán.
Jobb egérgombbal nagyítható.
Egyes képregényrajzolók rajonganak a fociért, mások ki nem állhatják. De olyan, aki játszott a magyar labdarúgó-válogatottban, csak egy volt: Manno Miltiades.
Ezek a szöveg nélküli életképei a Kakas Márton című vicclapban jelentek meg, 1907-ben.
Emil (néha "A jó Emil") a Ludas Matyi első évfolyamában jelent meg. Ha jól sejtem, ez volt az első "comic strip" sorozat a lapban, pár héttel megelőzve Kuksit. A rajzokat (Nemes) Török János készítette. A versikék, amelyek a második képsortól kezdődnek, nincsenek szignálva. Nem elképzelhetetlen, hogy Hidvéghy Ferenctől származnak, általában ő volt a rímfelelős a Ludasnál. 1945-ből 6, 1946-ból 1 csíkot találtam. Illetve... lásd még legalul.
(jobb egérgombbal fel lehet nagyítani a képeket)
Ez a rövid, 12 képsorból álló SF történet a Népszabadságban jelent 1970. január 25. és április 19. között. Írta Kuczka Péter, rajzolta Zórád Ernő.
(jobb egérgombbal fel lehet nagyítani a képeket)
A Film Színház Muzsika általában nem tartozott a képregényközlő helyek közé, ám néhány évkönyvbe beillesztettek néhány vicceset, többnyire műfajparódiákat. Íme az első, Várnai György munkája a 71-es évkönyvből.