Közvetve Zórád Ernő betegségének "köszönhetjük" az első magyar nyelvű Bonelli-megjelenést. 1970-ben a Magyar Ifjúság a neves rajzoló komoly betegsége miatt megszakította az Osszián küldetése c. képregény közlését, és helyette az olasz Storia del West első részébe kezdett bele. Tette ezt a szöveget gondozó Cs. Horváth Tiborra mindig is jellemző módszerrel, a történetet némileg lerövidítve és átfogalmazva, képeket kihagyva és áthelyezve. Bár ezen most utólag füstölgünk némiképp, a lényeg, hogy egyáltalán volt mód egy ilyen klasszikus western bemutatására.

Az első részben az első öt folytatást, valamint az eredeti olasz képregény címlapját és - az összehasonlítás kedvéért - első pár oldalát mutatjuk be. A történetet Gino d'Antonio írta, Renzo Calegari rajzolta, 1967-ben.

Korábban esett már szó Jeney Jenőről. Ez a munkája pályájának korai szakaszából származik, amikor még élclapoknak dolgozott. Ez az oldal a Bolond Istók 1902/6. számából származik, és azt bizonyítja, hogy az országgyűlési képviselők tevékenységében már akkor sem feltétlenül állt első helyen a parlamenti ülésszakokon való éber részvétel.

Az 1938 és 1944 között megjelent "képes művészeti hetilap" korának legolvasottabb színházi magazinjának számított. Néhány rövid, Szigethy István által jegyzett képtörténet mellett volt saját képregényfigurája is Pipi, a görl személyében, akit Csemiczky Tihamér alkotott meg. Pipi az 1941/10. számban mutatkozott be, az első képaláírásos strip pedig rá egy hétre jelent meg. Három év alatt kb. 146 képsorban szerepelt, itt az első hármat mutatjuk be. A csíkok jobb egérgombbal nagyíthatók.

A Bolond Istók című élclap 1878/36. számában jelent meg az alábbi szösszenet, valószínűleg Jankó János rajzaival.

Az első kép a Miskolcot és Egert sújtó árvízre, a második Bosznia-Hercegovina megszállására utal, a harmadik pedig arra, hogy Tisza Kálmán magyar miniszterelnököt ezek az események mit sem zavarták abban, hogy szokásának megfelelően abban az évben is a belgiumi Oostendében vegyen tengeri fürdőkúrát.

Igenis volt olyan formája a képregénynek, amelyet Rákosi Mátyás kommunista rendszere határozottan támogatott. A Szabad Ifjúságban több hasonlót is találtam, ez volt az első, 1950-ből. A rajzoló neve ismeretlen. A szövegben említett professzorról itt lehet olvasni.

A Szabad Ifjúság a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, majd a Dolgozó Ifjúság Szövetsége orgánuma volt, 1950 és 1956 között jelent meg. A forradalom leverése után a Magyar Ifjúság lépett a helyébe.

(A kép jobb egérgombbal nagyítható.)

Mielőtt a Casablanca főpincéreként az egész világ megismerte, Szőke Szakáll az egyik legkedveltebb magyar komikus színésznek számított. Jellegzetes alkatát a karikaturisták is hálás témának találták. És legalább ez az egy képregény is készült a főszereplésével. Alkotója Gömöri Holstein Imre. Megjelent a Színházi Élet 1933/21. számában.

A magyar képregény legfontosabb előfutára Jankó János, aki Jókai Mór mellett dolgozott az Üstökösnél. Itt jelentek meg az első, főként Wilhelm Busch és a Fliegende Blätter által ihletett képtörténetei. Egyesek mai szemmel is képregénynek tekinthetők, mások még közelebb állnak az illusztrált szöveghez - a határ nem mindig éles.

Az OSZK EPA archívumában fellelhető anyagok közül eddigi tapasztalataim szerint ez az első olyan, ami minimum "képregényszerű". A négy képhez egyértelműen hozzáköthetők az alájuk-föléjük írt szövegek, a képeknek van egy egymásutánisága, amely együtt adja ki a mondanivalót, külön-külön karikatúraként nehezen értelmezhetők.

Szereplői Magyar Miska és Német Miska, akiket nem egyszer használt Jankó (és a szöveget minden bizonnyal író Jókai). A kontextus megértéséhez elő kell venni a történelemkönyvet: 1861-ben járunk, az elbukott forradalom és szabadságharc után, a kiegyezés előtt. A Habsburg birodalom egymást követő vezető politikusai különböző ötletekkel álltak elő a "magyar kérdés" megoldására, az ő neveik olvashatók a "karszék" támláján. A forradalom utáni megtorlás korszakát vezető Baché nyilván a legismertebb, ő a "semmi constitutio" (alkotmány) képviselője. Bernhard von Rechberg javaslatát "negyed alkotmány", Anton von Schmerllingét "fél alkotmány", Magyar Miska számára, aki nem enged a 48-ból, és csak az "egész alkotmányba" lenne hajlandó belenyugodni.

Megjelent az Üstökös 8. kötetének 15. számában, 1861-ben.

Mint mindig, a kép jobb egérgombbal nagyítható.

Az Arcanum adatbázisban böngészve találtam rá erre a képregényre, amely a Magyar Futárban jelent meg, 1944-ben. A Magyar Futár Rajniss Ferenc nemzetiszocialista újságírónak, a Szálasi-kormány miniszterének a lapja volt 1941 és 1944 között. A lap gyakran közölt antiszemita karikatúrákat, ezeknek a sorába illeszkedik ritka képregényeinek az egyike.

Az oldalt Malomvizi Schuster Ödön rajzolta, akit 1945-ben a népbíróság egyévi börtönre ítélt a lapnál végzett tevékenységéért. Malomvizi azzal védekezett, hogy "nem meggyőződéből, hanem felettesei utasítására készítette uszító rajzait". Az utolsó képen a "zs-vitamin" kifejezés a BBC-re utal, a magyar zsidók a háborús években ugyanis az angol rádió adásaiból igyekeztek tájékozódni, ami hatóságilag tilos volt.

Feiks Jenő (1878-1939) többek között a Borsszem Jankó, a Kakas Márton és a Színházi Élet karikaturistájaként rajzolt néhány egyoldalas képregényt. Életrajzában kiemelik, hogy Molnár Ferenc jó barátja volt, és az író róla mintázta Nemecsek Ernő alakját.

Az I. világháború alatt a Borsszem Jankó is kiemelten foglalkozott a harci eseményekkel és világpolitikai fordulatokkal, ebbe illeszkedik be Feiksnek ez az 1918-ban készült kommentárja, amely a 2619. számban jelent meg.

A magyar képregény legfontosabb előfutárának, Jankó Jánosnak az egyik fia, a fiatalon elhunyt Jankó Elemér (1872-1892) is karikaturistaként dolgozott. Már 17 évesen megjelentek munkái a Fliegende Blätterben. Ez a kis szöveg nélküli képtörténete is a híres német lapból származik, 1892-ből. A címe "A halálos kocsi, avagy az adós belépője".