Az Amalgamated magazinjaiban és képes könyvtáraiban megjelent képregények egytől egyig bérmunkák voltak, gyakorlatilag sosem tüntették fel az alkotók nevét. Az első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a füzeteken többen dolgoztak, a címlapot szinte mindig más készítette, mint a belső rajzokat, az írók neve pedig szintén csak ritkán került be a kiadványokba. A szerzők beazonosítása nehéz feladat, de az évek során türelmes kutatók és rajongók sok mindent kiderítettek, rátaláltak régi belső dokumentumokra (például kifizetési listákra), és felfigyeltek stílusjegyekre. Utóbbiak természetszerűleg főleg a rajzolók beazonosításában segítettek, az íróknál sokkal nehezebb volt a feladat, nem egyszer teljességgel reménytelen. Még az adaptációknál is csak az eredeti regény szerzőjét nevesítették, ami azt a látszatot is kelthette, hogy hiteles feldolgozásról van szó, pedig az esetek túlnyomó részében a forgatókönyvek jelentős mértékben eltértek a forrásműtől. További gondot jelent, hogy nem egy történeten több rajzoló is dolgozott, előfordult, hogy a főszereplő arcát egy másik rajzolóra bízták, mint a kép többi részét. Mindezek miatt az itt következő felsorolás nem bizonyosságokat, csak „nagy valószínűségeket” tartalmaz.
A kalandsorozatok rajza eleinte viszonylag egyszerű volt, kicsit hasonlóan a korai Batman és Superman képregényekhez: apró képkockákkal, elnagyolt hátterekkel, kidolgozatlan arcvonásokkal dolgoztak. Ez azonban az ötvenes évek második felére megváltozott, ekkor már egyre magasabb színvonalú realista, részletgazdag grafikai megoldásokat találni a füzetekben. A fordulat részben annak volt köszönhető, hogy elkezdtek profi olasz, spanyol és dél-amerikai rajzolókat alkalmazni, akik már komoly gyakorlattal rendelkeztek ezen a téren.
A lista azokat az alkotókat veszi végig, akik később komoly hírnévre tettek szert azokkal a képregényeikkel, amelyeknek nevesített szerzői, sőt általában tulajdonosai voltak.
Hugo Pratt (olasz): Corto Maltese alkotója tucatnyi háborús képregényt készített, főleg a War Picture Library számára, köztük egy Battler Britton történetet.
Battle Picture Library 62, Hugo Pratt rajza
Alberto Breccia (argentin): A L’Eternauta legendás rajzolója több történetet is rajzolt a Cowboy Comics Libraryben a Buck Jones, Kit Carson, Kansas Kid és Spy 13 sorozatokhoz, valamint néhány önálló sztorit is.
Buck Jones, Cowboy Picture Library 447, Alberto Breccia rajza
Guido Buzzelli (olasz): A később abszurdba hajló hangulatú történeteiről ismert rajzoló több Robin Hood és legalább egy Battler Britton történetet rajzolt a TPL-nek, amikor Angliában élt. Magyarul a Menő Manóban volt olvasható néhány jóval később munkája.
Thriller Picture Library 124, Guido Buzzelli rajza
Dino Battaglia (olasz): Egy Robin Hood-képregényről viszonylag biztosan állítható, hogy ő rajzolta, ezen kívül még két, egyedi történetről sejthető, hogy az ő munkája. A magyarul megjelent képregényei (Antal testvér, Ferenc testvér) alapján is látható, hogy a stílusa később rengeteget változott.
Dogfight Dixon, Thriller Picture Library 307, Dino Battaglia rajza
Artur Aldoma Puig (spanyol): Legalább másfél tucat képregényt rajzolt, főként háborús témákban, köztük jó néhány Dogfight Dixon-epizódot. Később párhuzamosan dolgozott a francia-belga piacra (például a Journal de Spirou-nak, a Pilote-nak és a Pif-Gadgetnek) és amerikai kiadványoknak.
Dogfight Dixon, Thriller Picture Library 346, Aldoma Puig rajza
Guy Mouminoux (francia): Noha hazájában főleg humoros képregényeiről volt ismert (lásd a Pilote-ról és a Journal de Tintinről írt könyveimet), nagyon otthon volt a háborús témákban is – nem véletlenül, hiszen részt vett a harcokban. Az Amalgamatednek tucatnyi képregényt rajzolt, köztük Battler Brittont is.
War Picture Library 256, Guy Mouminoux rajza
Jesus Blasco (spanyol): A spanyol képregény egyik legnagyobb mestereként tisztelt Blascót nálunk leginkább a Biblia felfedezése és Tumak sorozatokból ismerik, de dolgozott például a Texen és a Capitan Truenón is. Legalább két tucat westernt készített, főleg a Cowboy Picture Librarynek, Kit Carsont, Buck Jonest és Kansas Kidet is rajzolt.
Kit Carson, Cowboy Picture Library 401, Jesus Blasco rajza
José Bielsa (spanyol): A madridi születésű rajzoló az ötvenes közepétől a francia piacra dolgozott, majd visszaköltözött Spanyolországba, ahol a Bruguera ügynökségnél helyezkedett el szerkesztőként, miközben továbbra is vállalt külföldi munkákat. Ekkor kezdődött a kapcsolata az Amalgamateddel, főként westerneket a Cowboy Picture Libraryben és a Thriller Picture Libraryben. Később ismét a francia kapcsolat erősödött, több sorozatot készített a Pilote számára, és ő is részt vett a Biblia felfedezése sorozatban. Az 1980-as évektől festészettel foglalkozott.
Dick Daring, Thriller Picture Library 272, José Bielsa rajza
Luis Bermejo (spanyol): A sokoldalú rajzoló dolgozott az olasz Vadnyugat története sorozaton, de leginkább talán az amerikai Creepy, Eerie és Vampirella horror magazinokban megjelent rövid képregényeiről ismerik. Legalább két tucat sztorija volt a picture library füzetekben, legtöbbet John Steel kalandjait illusztrálta.
John Steel, Thriller Picture Library 395, Luis Bermejo rajza
Eduardo Coelho (portugál): Bár csak féltucat történetet rajzolt a Thriller Picture Library számára, egyedi stílusának köszönhetően emlékezeteset alkotott, főként a Robin Hood-történeteken. Érdekesség, hogy később a Vaillant és a Pif-Gadget révén újra találkozott Robinnal, nekik még több történetet rajzolt az ő főszereplésével. Magyarul az eredeti Kockásban és a Buksiban is jelentek meg munkái.
Robin Hood, Thriller Picture Library 134, Eduardo Coelho rajza
Arturo del Castillo (chilei): A dél-amerikai western egyik legkiválóbb képviselője a brit piacra is vadnyugati történeteket rajzolt. A Larrigan című, a Lone Rider Picture Libraryben, majd a Cowboy Picture Libraryben közölt rövidebb sorozat nyolc részéből ötöt ő készített.
Larrigan, Lone Rider Picture Library 1, Arturo del Castillo rajza
José Ortiz (spanyol): Pálya elején hazájában szerzett tapasztalatot különböző sorozatokon és ügynökségi munkákkal, mielőtt elkezdte foglalkoztatni az Amalgamated, elsősorban háborús történeteken a War Picture Library, az Air Ace Picture Library és a Battle Picture Library számára, de volt legalább egy Robin Hoodja is a Thriller Picture Libraryben. Később közel egy évtizeden át dolgozott az amerikai Warrennek, számos horrortörténetet rajzolt az Eerie-ben és a Vampirellában – ezek közül néhány megjelent a magyar Vampi magazinban is. Végül a Bonellihez szerződött, rajzolt Texet és Ken Parkert, valamint a Magico Vento (Suttogó Szél) néhány epizódját.
Gustavo Trigo (argentin): Magyarországon valószínűleg mint két korai Dylan Dog-történet rajzolóját ismerjük, bár rajzolt Nick Raidert és Juliát is. Karrierje nagy részében hazájában és az amerikai Charlton kiadónak dolgozott, de készített néhány háborús történetet az Amalgamatednek is.
Aldo di Gennaro (olasz): Pályája elején dolgozott az Amalgamatednek, legalább hat történetet rajzolt az Air Ace Picture Library számára. Később hazájában a Corriere dei Piccoli egyik alapembere volt, majd a Bonellihez szerződött. Ő készítette a Le Storie című sorozat címlapjait, amelyek közül öt is megjelent magyarul (Mercurio Loi, A végzet türelme, Visszatérés Berlinbe, Egy ködös kisváros, Muzsik).
Victor de la Fuente (spanyol): Bár később főként olyan westernek rajzolójaként vált ismertté, mint a Sunday, a Mortimer és a Les Gringos, és készített néhány Tex-epizódot is, ebben az időszakban a War Picture Libraryben jelent meg legalább egy tucat munkája.
Francisco Solano Lopez (argentin): A főleg erotikus képregényeiről elhíresült rajzoló hosszú éveken át dolgozott Angliában. Csak az Air Ace Picture Libraryben legalább harminc munkája jelent meg.
Gino D’Antonio (olasz): A leginkább a magyarul „Fejezetek a Vadnyugat történetéből” címen ismert klasszikus Bonellli-sorozat rajzolójaként elhíresült D’Antonio rengeteget dolgozott az Amalgamatednek, és bár náluk is sok westernt jegyzett, főként a War Picture Librarynél foglalkoztatták második világháborús történeteknél. Több Battler Britton-történet is a nevéhez fűződik.
Renato Polese (olasz): Hasonló pályát futott be, mint D’Antonio, és szintén főként háborús képregényeket rajzolt az Amalgamatednek, valamint több Dick Daring-western is. Ő is dolgozott a Vadnyugat történetén, ahogy más Bonelli-sorozatokon is (Zagor, Nick Raider, Ken Parker).
További neves rajzolók, akik dolgoztak a Amalgamated képes könyvtárain: Ian Kennedy, Enric Sió, Brocal Remohi, Reg Bunn, Eric Bradbury, Ferdinando Tacconi, John Severin, Ron Embleton, Robert Forrest, Sergio Tarquinio, Kurt Caesar, Ron Turner, Septimus Scott, Martin Salvador, Renzo Calegari, Giorgio Trevisan.
Az írók beazonosítása sokkal nehezebb feladat, de szerencsére fennmaradtak dokumentumok, amelyek alapján legalább részben lehetséges. Ezekből (és visszaemlékezésekből) tudjuk, hogy két híres fantasy író, Michael Moorcock és Harry Harrison is pálya elején több picture library történetet jegyzett – bár hogy pontosan melyeket, arra már Moorcock maga sem nagyon emlékezik egy interjú tanúsága szerint. Több forrás kiemeli, hogy a második világháborús képregények írói között többen is voltak, akik személyes emlékeiket dolgozták fel. Neveket sajnos nem említenek.
A más kiadványokból is ismert képregényírók közül talán leginkább Donne Avenellt érdemes kiemelni. Avenell húszévesen az Amalgamatednél kezdett, számos War Picture Library történetet írt, majd a Lion magazinnál dolgozott, illetve napi stripeket is jegyzett, ő írta Axa történeteit Romerónak. Az 1970-es évek második felétől a svéd Semic-hez szerződött, az ebben az időben által írt Fantom-képregények közül néhány magyarul is megjelent. Ezzel párhuzamosan igen aktív volt a fiatalabbaknak szóló kiadványok terén is, rengeteget dolgozott a Disney-nek.
Fontos még itt is megemlíteni Leonard Matthewst, aki nem csak szerkesztőként, hanem íróként is sokat dolgozott ezeken a kiadványokon. Hozzá hasonlóan főként adaptációkat készített Joan Whitford, aki nő létére az egyik legfoglalkoztatottabb író volt. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert magukban a képregényekben csak elvétve szerepeltek nők, ezzel is jelezve, hogy szinte kizárólag fiúkra számítottak olvasóként ezeknél a címeknél. Nagyon valószínű, hogy ezért használt Whitford álneveket, a vadnyugati sztorikat például Barry Fordként jegyezte. Saját nevén az Amalgamated „lányos” sorozataiból írt sokat, ezek olyan címekben jelentek meg, mint Love Story Picture Library, True Life Picture Library, Famous Romance Picture Library. (Érdekesség, hogy a romantikus történetekben nem voltak visszatérő főszereplők, a sztorik szinte mindig azzal értek véget, hogy a hősnő megtalálta igaz szerelmét, és feleségül ment hozzá – ez is megérne egy külön cikksorozatot.)
A következő részben már francia zsebfüzetekről lesz szó - amelyek részben kapcsolódnak a britekhez.
