A második magyar nyelvű Porcogó-képregény ismét a Kreténben jelent meg, az 5. számban, 1994 végén. Eredetileg pedig a Journal de Tintinben, 1983-ban. Írta és rajzolta Dupa.

Az idén márciusban elhunyt kiváló francia képregényalkotónak, Jean Giraud-nak ez a rövid munkája eredetileg a Pilote heti képregényújság "évkönyvében", a Pilote Annuelben jelent meg, 1972-ben, L'artefact címen. Magyarul pedig a Menő Manó második évfolyamának a 7. számában, 1990-ben.

Menő Manót mindenki ismeri, legalábbis rajzfilmként. Ma is fel-felbukkan reklámokban, bár nincs megnevezve, és merjük feltételezni, hogy mindez a jogtulajdonos Quipos ügynökség tudtával és engedélyével történik. Osvaldo Cavandoli (1920-2007) 1969-ben alkotta meg az eredetileg Mr. Linea névre keresztelt figurát, érdekes módon már akkor egy reklámhoz. Szöveg nélküli képregényként 1972-ben mutatkozott be a Sorry című magazinban, majd bekerült az Il Giornalino című heti képregényújságba. Magyarországon a nevét viselő havilapban, a Menő Manóban voltak olvashatók a stripek és egészoldalas képregények 1989-1990-ben. Azt sajnos, nem sikerült kideríteni, hogy az alábbi, a magyar magazin 1990/5. számában megjelent oldalnak hol keresendő az 1973-s dátumú eredetije, így önkényesen a Giornalinóhoz soroltuk, mint valamivel valószínűbb helyhez.

Az egyik legrégebbi szóbuborékos képregényféleség, 1784-ből, alkotója Thomas Rowlandson (1756-1827) karikaturista. A politikai témájú képsor főszereplői a Nagy-Britanniában 1783-ban kényszerű koalíciós kormányt létrehozó Charles James Fox (a róka) és Lord North (a borz). A rövidéletű kormány történetének legfontosabb eseménye az amerikai függetlenségi háborút formálisan lezáró párizsi békeszerződés aláírása volt. III. György király gyűlölte ezt a kormányt, különösen Foxot, aki kezdettől fogva pártolta az amerikai függetlenségi törekvéseket, de az adott helyzetben nem volt más választása, mint kinevezni a Fox-North szövetség jelöltjét. Mihelyst azonban lehetősége nyílt rá, leváltotta, és ekkor kezdődött az ifjabb William Pitt közel húsz évig tartó miniszterelnöksége, amelyről gondolom, még ma is esik szó a hazai történelemoktatásban.

A nehezen olvasható szöveg lefordítására és főleg interpretálására nem vállalkozom, hiszen a történelmi háttér ismerete nélkül aligha lenne értelme. Akit érdekel, angolul megtalálja a nyomatot őrző British Museum honlapján.

Múlt szombaton, a Primanima fesztivál képregényes szekciójában Hódról, a magyar szuperügynökről tartott előadásában Verebics János említette a feltehetően James Bond-paródiának szánt Az oroszlán ugrani készül című filmet, és az az alapján készült képregényt. Ennek érdekessége, hogy megrajzolásával azt az Endrődi Istvánt bízták meg, akit sokkal inkább a Ludas Matyiban megjelent humoros, enyhén pikáns karikatúráiról és rövid képregényeiről ismerünk, és ma már kevésbé élénken él az emlékezetekben a Tábortűz és a Pajtás számára realista stílusban elkészített partizános, úttörős képregényeinek a hosszú sora. Az is különlegessége ennek a 6 oldalas képregénynek, hogy amolyan előzetesnek szánták, a történet nincs befejezve - akit érdekel, menjen, és nézze meg a moziban. A forgatókönyvet Cs. Horváth Tibor készítette ezúttal is, megjelent két részletben, a Füles 1969/22. és 23. számában.

Bár nem tartozott az alapítók közé, talán André Franquin az a rajzoló, akit a leginkább azonosítanak a Journal de Spirou-ra jellemző rajzstílussal, amely a "Charleroi-i iskola" néven ismeretes a francia-belga képregényen belül. Franquin készítette talán a lap címadójának legnépszerűbb kalandjait, és megteremtette a Spirou és Fantasio környezetéhez tartozó Gaston Lagaffe figuráját. Gaston a Spirou (elképzelt) szerkesztőségében dolgozik, pontos feladatmeghatározás nélkül, de bármihez nyúl, abból galiba keletkezik. Az alábbi oldalak magyarul a Snoopy magazin rövid életű első folyamában jelentek meg, 1997-ben. Eredeti megjelenések: 1966 és 1967.

A Füles 1957/3-as számában jelent meg ez a kétoldalas, Korcsmáros Pál rajzaival.

Számos elévülhetetlen érdeme közül is kiemelkedik, hogy a Kretén közölt először magyarul Don Martin-képregényoldalalakat. Amelyekből azonnal kitűnik, hogy Martin (1931-2000) nem alaptalanul kapta a "Mad's Maddest Artist" nevet. Munkái 1956 és 1988 között jelentek meg a szatirikus havilapban, amikor is egy jogdíj-vita miatt szakításra került sor.

Az első Kreténbeli Martin-oldal a lap 4. számában jelent meg, 1994-ben, az eredetije pedig a Mad 62. számában, 1961-ben.

A Journal de Tintin egyik legkedveltebb figurája volt évtizedeken át a hatalmas fehér kutyus, eredeti nevén Cubitus, magyarul Porcogó. Megalkotója, a belga Dupa (1945-2000) Greg munkatársaként kezdett, Cubitust 1968-tól rajzolta. Ugyancsak ő vette át Macherot-tól a Chlorophylle sorozatot (magyarul Vakarcs néven lehetett olvasni az újvidéki Buksiban, még az 1950-es években). Porcogó első magyarországi megjelenésére a Kretén magazin 3. számában került sor, 1994-ben. Az oldal eredetileg 1977-ben jelent meg a Tintin hetilapban.

A már említett "ismeretlen" első megjelenést követően 2005-ben már hivatalosan is olvashatók voltak magyarul Reg Smythe képsorai, a Fekete-Fehér Képregényantológiában. A stripek eredetileg 1995-ben, a Daily Mirrorban jelentek meg. Andy Cappet 1957 és 1998 között (haláláig) rajzolta megalkotója, azóta új szerzők folytatják, lényegében változatlan kinézettel. Ez a négy csík az FF 1. számában szerepelt.