A Kretén korai időszakának gyakori vendége volt a Három Madár Műhely (Dudás Győző, Zách Attila, Hauck Ferenc). A Nero Blanco Comix a Hungarocomixra jelentet meg egy gyűjteményt a csapatnak az 1990-es évek közepén készült munkáiból, többek közt néhány "kreténes" oldalból is. Itt csak azokból mutatunk meg párat, amelyek nem kerültek be a válogatásba, mint például ez a vámpíros egyoldalas, a Kretén 5. számából, 1994-ből.

Lássunk akkor most egy Pifou-t. A Pajtás kissé tekergős utat járt be, mire sikerült megkülönböztetnie ezt a figurát Piftől. Egy idő után aztán már végre Pif Pif lett, Pifou pedig Pifou (vagy Pifu), és nagyjából rendben is mentek a dolgok.

A Pajtás 1967/10-es száma közölte ezt a rövid Pifou-képregényt, írta és rajzolta Roger Mas. Elolvassa az ember, és azon gondolkodik, hogy micsoda egy kis dög is valójában ez a Pifou, hogy ilyen csúnya csapdát állít a nagyobbik kutyának. Biztos kompenzál, vagy valami. Jó, persze, aki olvasott már pár Pifou-t, tudja, hogy valójában a magyarul Herkulesnek keresztelt (eredetileg Brutos) nevű másik az, aki folyton szemétkedik a kisebbel, de azért mégis. Nem valami jó példát mutat az ifjú olvasóknak, ugye.

Szóval valami nem stimmel. Gyanúnkat növeli, hogy mintha rövidebb lenne ez a képregény a szokásos teljes egy oldalnál. Ott az alján az eredeti Vaillant sorszáma, 1137-es, nosza, keressük meg, hogy is volt abban.

És hát tényleg...

Ha egész képregényalbumot nem is szenteltek még Liszt Ferencnek, azon hírességeink közé tartozik, aki időről időre megihlette a hazai rajzolókat, Jankó Jánostól Koska Zoltánig.

1982-ben a Magyar Televízió sorozatot készített Liszt életéről, Szinetár Miklós rendezésében. A világhírű zeneszerzőt ifjú korában Hegedűs D. Géza, idősen Darvas Iván alakította, erre reflektál a Ludas Matyi 1981/51-es számában megjelent "A sajtókonferencia" című egyoldalasa, amelyet Endrődi István készített. Az utókor számára külön szerencse, hogy a karikaturista odaírta a korabali neves újságírók nevét - gondolom, ifjabb olvasóink különben nem feltétlenül ismernék fel őket.

Sebők Imre nem volt gyakori vendég a Fülesben, amely Korcsmáros Pál és Zórád Ernő "felségterületének" számított. Ha helyesek eddigi értesüléseim, először a Füles 1964-es évkönyvében kapott helyet, ezzel a három oldalas képregénnyel, amely Molnár Ferenc Széntolvajok című, 1918-ban írt elbeszélése alapján készült.

Szuperhős-paródiákat készíteni hálás téma. Az eredmény különösen szórakoztató, ha egy olyan "beteg" alkotót száll meg az ihlet, mint Don Martin. A Mad 212-es számában vette górcső alá a "kedvenc hálószövőt", 1981-ben, ezt hozta le a Kretén 5. száma, 1994-ben. A stripeknek nagyjából a felét mutatjuk itt be, a többit nehéz szkennelni/összefoltozni.

Ez az SF környezetbe ágyazott örök igazság a Kretén 2. számában jelent meg, 1994-ben, szerzője Fujkin István.

Charles M. Schulz (1922-2000) 1950-ben találta ki Peanuts című sorozatának a figuráit. A címet nehéz lefordítani magyarra, a "mogyoró" jelentése itt "apróság", ami arra utal, hogy egy csapat kisgyerek életéről szól. Schulz mindig utálta ezt a nevet. Eredetileg "Little Folks" címen futott egy prototípusa, ám amikor kiderült, hogy ezen a néven már létezik egy másik sorozat, a United Features Syndicate, amellyek Schulz szerződésben állt, átkeresztelte Peanuts-ra. Maga Schulz mindig kerülte, hogy ezen a néven kelljen utalnia a figurákra, ezért a gyűjteményes kötetek címében mindig a főszereplő, Charlie Brown, vagy kutyája, Snoopy szerepelt.

Magyarországon sokan nehezen értik meg, miért volt a Peanuts a világ legnépszerűbb képregénye évtizedeken át. Ennek az a fő oka, hogy Schulz képregényének fő témája a gyereknevelés és a "gyerekszáj", és a baby boom idején rengeteg olvasó magára, a saját családjára ismert Amerikában. Hozzánk azonban 40 év késéssel jutott el a sorozat. Nyilvánvaló okokból nem az elejéről kezdték közölni, hanem válogattak, illetve átvettek más országbeli válogatásokat, amelyek azonban már hosszabb ideje futottak. Méghozzá nem a napisajtóból, hanem gyerekeknek szóló képregényújságokból szemezgettek, így került a középpontba az "aranyos" Snoopy kutya. Ám Schulz humora, szellemessége jóval összetettebb, mint az olyan egyszerűbb "állatos" sorozatoké, mint például a Garfield. Szerintem ennek tudható be, hogy a Peanuts-ot messze alulértékelik nálunk. Sajnos, nem sok esélyt látok rá, hogy ez megváltozzon, miközben a sorozat világszerte mindenhol ott szerepel a mai napig számos napilapban - Schulz halála óta újraközlésekkel, az alkotó ugyanis nem járult hozzá, hogy bárki is folytassa a művét.

Tudomásom szerint az első magyar nyelvű Snoopy-képsorokat 1991-ben, egy Képregény Koktél című válogatásban közölte a Semic-Interprint, svéd minta alapján. Ugyanebben a lapban debütált magyarul a Dilidagonya (Swamp) és a Kázmér és Huba (Calvin and Hobbes). Sajnos, a magazin mindössze hat számot ért meg, de nem sokkal később helyettesítette a Tiszta Dili.

Az alábbi 9, az első kivételével összefüggő képsor a Képregény Koktél első számában jelent meg, eredeti dátumuk 1979.

Miután közreadtuk Jean Giraud Az objektum című képregényének a magyar verzióját, egy Facebookos komment alapján leesett, hogy ennek valójában nem is ez volt az első hazai megjelenése. A Galaktika 10. számában, 1974-ben már olvashattuk, igaz, más címmel, más fordításban, rövidebb szöveggel, más beírással. Érdemes összehasonlítani a kettőt. Az eredeti megjelenés továbbra is: Pilote Annuel, 1972.

Valamikor régen képregényekkel népszerűsítették a filmeket, erre mutattunk is nemrég példát a Fülesből. A következő pedig az akkori egyetlen, állami filmforgalmazónak, a MOKÉP-nak a saját kiadványából van. 1980 elején mutatták be Szász Péter utolsó, Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? című filmjét, a főbb szerepekben Pécsi Ildikóval, Avar Istvánnal, Bodrogi Gyulával és Hegedűs D. Gézával, ehhez kapcsolódóan készíttették el Zórád Ernővel képregényes formában a film elejét, valamint néhány különálló kockát, kiragadott jelenetet. És még pályázatot is hirdettek, két főre szóló 5 napos pihenés volt a főnyeremény, Visegrádon.

A szkennelt képek Szakács György digitális képregényarchívumából, a bibliográfiai adatok Kiss Ferenc készülő képregénybibliográfiájából származnak.

A Kretén-logó tervezője, Fujkin István néhány rövid képregénnyel is hozzájárult a szatirikus lap indulásához, és egyike volt azoknak, akik átdolgoztak a Kretén számára ismert vicceket vagy népmeséket.

Az alábbi képregényt elég sajátos módon közölte a Kretén, négy "Dállász"-oldal aljára behelyezve két-két csíkot. Mi viszont megkaptuk a szerzőtől az eredetit, amiből kiderül, hogy annak idején lemaradt az első két csík, és a szöveget kicsit átírták, részben a jobb nyomtathatóság kedvéért. Úgyhogy most exkluzivitásban megmutatjuk, hogyan "kellett volna" kinéznie ennek a Kretén 1994/4-es számában.