Az utolsó adag a Vörös Éduától kapott Jucikákból. Ludas Matyi, 1968, Pusztai Pál rajzai.

Ennek, a Pesti Hírlap Vasárnapjában 1930-ban megjelent képregénynek az a különlegessége, hogy szóbuborékos, ami akkoriban nálunk még ritkaságnak számított, hiszen még az eredetileg buborékkal készülteket is átalakították képaláírásossá. Forrásról, alkotóról nem tudunk semmit. A beküldő ezúttal is Petren Gábor volt, köszönjük.

Szomszéd Balázs a Képes Újságban jelent meg 1960 és 1965 között. A szöveg nélküli képsorokat Gerő Sándor (1904-1977) készítette. Eddig csak pár kósza, dátum nélküli képsor jutott el hozzánk, ám most Petren Gábortól kaptunk egy szép adagot. Először az 1960-osakat adjuk közre.

További Adamson-képsorok a Pesti Hírlap Vasárnapjából, az 1931 és 1934 közötti időszakból, Oscar Jacobssontól. Eredetileg feltételezhetően a Söndags-Nissében jelentek meg. Az első kettő saját szken a Szegeden beszerzett számokból, a többi háromra már nem emlékszem, hogy jutott el hozzám, az utolsó kettőt kicsit feljavítottam.

Nem feledkezünk meg Jucikáról, tudjuk, hogy a Képregénymúzeum látogatóinak egyik kedvence, sőt gyanítjuk, van, aki csak miatta keresi fel a blogunkat, az adatokból mindenesetre lehet erre következtetni. Még adósok vagyunk az 1968-as képsorok egy részével, amelyeket Vörös Édua küldött meg nekünk, és időközben befutottak továbbiak is másoktól, úgyhogy mostantól egy ideig gyakrabban lehet itt találkozni Pusztai Pál kultikus hősnőjével a Ludas Matyi klasszikus korszakából.

Kivételesen angol nyelvű képregényt közlünk, mert Magyarország a témája, és igazi kordokumentum. A Battle című, az Atlas kiadó (a Marvel jogelődje) által kiadott háborús képregényeket tartalmazó füzet 65. számában, 1959-ben jelent meg ez a mindössze öt oldalas történet az 1956-os forradalomról. Külön érdekesség, hogy maga a nagy Jack Kirby képzelte el így fővárosunk utcáit, lakóit és a szovjet tankokat. A történet írója ismeretlen, nem kizárt, hogy maga Kirby volt, de mivel abban az időben nem nagyon volt szokás szignálni az amerikai képregényeket, és a rajzstílussal ellentétben a szöveg stílusát nem éppen könnyű felismerni, senki sem tud róla biztosat. Az öt oldal után a lap borítóját is bemutatjuk, mivel a füzet négy sztorija közül épp ez került a címlapra.

A másik képregényféleség a már említett 1926-os kolozsvári Jó Barátból. Lekvár Pista, aki nem azonos Lekvár Petivel, nem tudom, hogy szerepelt-e máskor is, vagy csak egyszeri felhasználásra készült. A rajzoló neve olvashatatlan, a Tinódi aláírás valószínűleg versike írójának a neve vagy álneve.

Igazság szerint nem egyértelmű, hogy tényleg képregényről van-e szó, mindenesetre egészen más irányú kutakodás közben "jött szembe" ennek a kiadványnak a címlapja. Belső oldalakat nem láttam sehol, de többször is "comic book"-nak nevezik, bár más leírásokban meg a "cartoon" szó szerepel, ami tulajdonképpen bármit jelenthet, ami rajzolva van és vicces.

Fodor Lászlóról vajmi keveset sikerült kideríteni. Egy német forrás ír róla a legtöbbet, e szerint élt Németországban, Franciaországban és Amerikában is. Az 1924-es Hitler-Ludendorff-per idején a francia Le Matin-t tudósította, innen származik az egyetlen karikatúra, amit felleltem ugyanabban a forrásban.

Már Amerikában jelent meg 1943-ban Fodornak az első rajzos viccgyűjteménye, az "An Axis to Grind", majd 1951-ben ama bizonyos képregényként emlegetett következő, a "Stalin's Lie". 1953-ban a mccarthyzmus elől visszamenekült Németországba, Berlinben hunyt el egy évvel később.

A Ludas Matyira ritkán gondolunk, mint külföldi képregények forráshelyére, bár karikatúrákat bőségesen vettek át más lapoktól. Ellentétben a Fülessel, amely gyakorlatilag sosem írta ki, hogy mi honnan és kitől származik, a Ludasban igyekeztek legalább az eredeti közlés helyét feltüntetni. Jelen esetben, egy 1970-ben megjelent szöveg nélküli képregénynél a Jezs nevű szófiai lapra hivatkoznak - de tévesen, ugyanis ez az élclap nem bolgár, hanem jugoszláv volt. A Jež cím jelentése szerbül és horvátul "sündisznó", és Aleksandar Zografnak köszönhetően azt is sikerült kideríteni, hogy a képregény szerzője a karikaturistaként kezdő Radivoje (Rade) Ivanović, aki később inkább az animáció felé fordult.

Még a múlt héten tettem egy kört a budapesti antikváriumok egy része között is (a Múzeum körúton), de már csak sejtésem van róla, hogy melyikben találtam rá a Jó Barát című kolozsvári lapra, benne két képregényféleséggel, 1926-ból. Ez volt az egyik. A rajzoló neve olvashatatlan, ha valakinek van rá tippje, megköszönöm. Azt sem tudom, hogy ez a sztori egy sorozat része-e, vagy csak egyke.