Az Impériának ötvennél is több kisméretű sorozata volt az évek során. Sikerüket leginkább az alapján lehet megítélni, hogy milyen hosszú időn át jelentek meg. A címek feléből legalább száz szám létezik, és majdnem mindegyikből készültek (általában 4-8 számot tartalmazó) gyűjteményes kiadások. A sorozatok megjelenési sűrűsége és oldalszáma is sok változáson esett át, és fontos kiemelni, hogy már az 1970-es évek végétől szinte kizárólag utánközléseket tartalmaztak.
A legtöbb szám az alábbiakból jelent meg:
Buck John (613 szám 1953 és 1986 között): western, eleinte a brit Buck Jones fordítása a Cowboy Picture Libraryből, 1963-tól, valószínűleg a 239. számtól kezdve eredeti történetekkel. Az első hatvan szám Kit Carson-képregényeket is tartalmazott a CPL-ből.
Kit Carson (556 szám 1956 és 1986 között): western, eleinte a brit Kit Carson fordítása a Cowboy Picture Libraryből, 1963-től, valószínűleg a 181. számtól kezdve eredeti történetekkel.
Tex Tone (526 szám 1957 és 1986 között): western, eleinte a brit Kansas Kid fordítása a Cowboy Picture Libraryből, de a főszereplő kinézetének kisebb megváltoztatásával, amit leginkább a TT monogram feltüntetése jelez a karakter ingén. A többi sorozathoz képest szokatlan módon már 1958-ban készültek új történetek, amelyeket a francia Claude Bordet rajzolt. Valószínűleg 1963-ig tartottak az átvételek, innentől kezdve főleg spanyol írók és rajzolók készítettek új sztorikat.
Battler Britton (471 szám 1958 és 1986 között): második világháborús pilóta történetei. Lényegében a brit Battler Britton fordítása az Amalgamated Press különböző lapjaiból, amelyeket nagyrészt a Thriller Picture Library, majd az Air Ace Picture Library számára szerkesztettek át a kisebb méretre, illetve eleve ezeknek a zsebfüzeteknek készültek. Mivel ebből a sorozatból is kifogyott idővel az eredeti anyag, az Impéria megvásárolt több tucat Paddy Payne-történetet a Lion című brit magazintól, és a jogtulajdonosok engedélyével átnevezte bennük a főszereplőt Battler Brittonra. 1966-tól pedig készültek eredeti történetek is az Impériának, kutatók mintegy ötvenet azonosítottak be. Kiegészítő anyagként a Battler Brittonban közölték az első világháborús pilóta, Dogfight Dixon kalandjait is, amelyek eredetileg a TPL-ben jelentek meg. Ennek a karakternek John Dixon lett a neve a francia verzióban.
Oliver (456 szám 1958 és 1986 között): történelmi kaland, eredetileg a brit Robin Hood fordítása a Thriller Picture Libraryből. Ezt a sorozatot már 1962-től ki kellett pótolni saját gyártású történetekkel, amelyek túlnyomó többségét két spanyol rajzoló, Carlos Laffond és Jamie Juez készítette.
X-13 (majd Agent secret X-13, 442 szám 1960 és 1986 között): akciótörténetek, főleg a második világháború idejéből. Eredetileg a brit Thriller Picture Libraryben közölt Spy 13-képregényeket fordították le ezen a címen, de igen hamar elkezdték keverni egy másik angol kém, John Steel történeteivel, akinek a kalandjai előbb a Super Detective Libraryben, majd szintén a TPL-ben jelentek meg. Mindkettőjüket átkeresztelték David Holdennek (Spy 13 eredeti neve David Doughty volt). Mindkét karakter magas szőke férfi volt, mindketten gyakran viseltek egyenruhát, így talán az olvasóknak fel sem tűnt, hogy nem mindig ugyanazt a figurát látják. Pedig voltak különbségek: Spy 13 minden történetben legalább egyszer valaki másnak maszkírozta magát, John Steel pedig idővel leszerelt, és a háború után már nem katonaként vett részt akciókban. 1963-ban, talán a 68. számtól kezdődtek a saját készítésű történetek.
Rapaces (425 szám 1961 és 1986 között): második világháborús történetek, főleg pilóták főszereplésével, nagyrészt a brit Air Ace Picture Libraryből átvéve.
Panache (417 szám 1961 és 1987 között): Háborús képregények, túlnyomó részben a War Picture Libraryből átvéve.
Super-Boy (402 szám 1949 és 1986 között): eredetileg antológia volt, központi szereplő nélkül. 1958-tól minden számban szerepelt a Félix Molinari által megalkotott, és 1970-ig szinte kizárólag általa rajzolt Super-Boy, de mindig voltak benne más, kiegészítő történetek is. Super-Boy a neve dacára nem rendelkezett emberfeletti képességekkel, repülni a hátára szerelt rakétáknak köszönhetően tudott. Mivel a francia ifjúsági törvény egyik ajánlása szerint csak a gonosztevők rejtik el az arcukat, a hősök nem, Super-Boy személyazonossága nem volt igazán titkos. Az epizódok nagy részében szerepet játszott a technológia, de többnyire viszonylag egyszerű nyomozásokkal bízták meg a főhőst. Az 1980-as években Super-Boy már űrbéli kalandokra is vállalkozott. A címszereplő mellett a spanyol Johnny Galaxia és a brit Jet-Ace Logan is gyakori vendég volt a magazinban.
Jim Canada (297 szám 1958 és 1986 között): western, eredetileg a brit Dick Daring fordítása a Thriller Picture Libraryből. Mivel ebből a brit sorozatból viszonylag kevés szám készült, már 1962 elejétől, legalább a 45. számtól eredeti képregényekkel egészítették ki a lapot.
Néhány további érdekes cím:
Caribou (123 rész 1960 és 1970 között): eredetileg a brit Davy Crockett fordítása a Thriller Picture Libraryből, majd saját készítésű történetek. A cím leállása után Caribou a Jim Canadában folytatódott, bár ott már főleg utánközlések voltak.
Les 5 As (256 rész 1965 és 1986 között): egy öttagú brit kommandó, amelyet Európa különböző harcterein vetnek be fedett akciókban a második világháborúban. Eredetileg a Buster című hetilapban megjelent Phantom Force Five kalandjait fordították le franciára, majd amikor kifogytak eredeti történetekből, sajátokat készítettek, de egy szokatlan csavarral: az eredeti csapatot a brit katonai vezetés eltűntnek nyilvánította, és toborzott egy vadonatúj gárdát, amelyről elhíresztelte, hogy azonos velük. A történet szerint Hitler a legveszélyesebb ellenségeinek tekintette ezeket a katonákat.
Tora (171 rész 1972 és 1986 között): azzal tűnt ki az Impéria második világháborús címei közült, hogy kizárólag a Csendes-óceáni térségben játszódó történetet közölt (a másik ilyen cím az eleinte nagyobb méretben megjelenő Garry volt). Minden számban szerepelt egy Tigres Volants (Repülő Tigrisek) nevű pilótacsapat, amelynek a legtöbb kalandját Félix Molinari írta és rajzolta, ahogy a címlapokat is. Ezen kívül pedig brit háborús képregényeket tartalmazott, elsősorban a War Pictury Libraryből.
Kalar (232 rész 1963 és 1986 között): eredeti sorozat, az Impéria megrendelésére készült. Első és leggyakoribb rajzolója az egyedi és markáns stílussal rendelkező spanyol Tomas Marco Nadal volt. Kalar (eredeti nevén Jean Calard) egy milliárdos unokaöccse, aki csatlakozni készül gyémántkereskedő nagybátyjához, ám amikor Tuniszba ér, holtan találja, és minden jel arra mutat, hogy őt fogják vádolni a meggyilkolásával. Sikerül megszöknie, repülőre száll, de lezuhan egy afrikai őserdőben, ahol egy elszigetelt törzs fogadja be. Hamarosan kiderül, hogy a fiatalember különleges kapcsolatot képes teremteni a vadállatokkal, amiért a törzs félistenként tiszteli. Kalar úgy dönt, hogy a közelben telepedik le, és segít megvédeni a környék állatvilágát és természeti kincseit mindenféle betolakodóktól. A történetek nem nagyon különböznek a többi dzsungelhőséitől (pl. Tarzan, Akim és mások), de Nadal egészen különleges naturalista stílusban rajzolta az állatokat. Kivételes módon csak néhány epizódot bíztak másra, Rafael Mendez volt a beugró. Ahogy az Impéria többi sorozatánál, a Kalarban is az utolsó időszakban utánközlések voltak.
Ögan (104 rész 1963 és 1972 között): eredeti sorozat, az Impéria megrendelésére készült. Ögan egy viking herceg, aki különböző tengeri kalandokba keveredik, és néha természetfeletti lényekkel is találkozik. Az egyik első francia heroic fantasy képregénynek számít, első rajzolója a spanyol Jaime Brocal Remohi volt, aki később a zsáner egyik legismertebb alkotójává nőtte ki magát olyan sorozatokkal, mint az Arcane vagy a Taar. A sorozaton több spanyol író dolgozott, az első tucatnyi részt Banolas (Mariano Hispano González) jegyezte. Talán csak annyiban különbözik a hasonló képregényektől, hogy a mellékszereplőknek köszönhetően nem ritkák benne a humoros jelenetek. Miután önálló kiadványként megszűnt, még néhány addig kiadatlan Ögan-epizód az Oliverben jelent meg.
Marouf (208 rész 1969 és 1986 között): eredeti sorozat, az Impéria megrendelésére készült. A második világháború idején játszódik, főszereplője Gérard d’Henrimont francia repülőtiszt, aki a háború elején súlyos balesetet szenved, deréktől lefelé megbénul, és tolószékbe kényszerül. Innentől kezdve a nagymúltú nemesi család kastélyában él, amelyet a német megszállók helyi főhadiszállásként használnak. Amikor a német parancsnok lelöki egy lépcsőn, Gérard valami csoda folytán visszanyeri mozgásképességét, ám ezt eltitkolja, és csatlakozik az ellenállókhoz. Az egyik dicső őse után a Marouf álnevet felvéve segít a környékbeli hazafiaknak meghiúsítani a németek terveit. Marouf a kastély rejtett folyosóin szabadon közlekedve gyakran kihallgatja Von Funderbach tábornokot és tisztjeit, és nem egyszer kardot ragad, akár egy XVII. századi párbajhős.
Tenax (138 rész 1971 és 1986 között): eredeti sorozat, az Impéria megrendelésére készült. A tudományos-fantasztikus és szuperhősös zsánerek határán mozog. Peter Flying egy neves feltaláló fia, aki apja halála után annak találmányait felhasználva álarcos bűnüldöző lesz (a hetvenes években már nem vették annyira szigorúan a „hős nem visel álarcot” szabályt), amiben tolószékbe kényszerült húga segíti, ő kezeli az „elektronikus agyat”, amely révén Tenax könnyen megtalálja a bűnözőket. Egy idő után Tenaxból időutazó lett, a legkülönbözőbb korokban tűnt fel. A sorozat fő rajzolója a spanyol José Maria Ortiz Tafalla volt (nem azonos a jóval ismertebb José Ortizzal, teljes nevén José Ortiz Moyával).
