A comic strip és a burleszk rövidfilm közötti rokonságot nem nehéz kimutatni, legfőbb bizonyítéka pedig Charlie Chaplin alakjának a gyakori képregényes alkalmazása, már híressé válásától kezdve.

Bár a britek váltig állítják, hogy elsőként Bertie Brown rajzolta meg Chaplin alakját a Funny Wonder című lapban, úgy tűnik, ez a dicsőség valójában a konkurens amerikai verziót illeti meg – bár csak pár hónapon múlt a dolog, és el lehet hinni, hogy a két változat alkotói eleinte nem is tudtak egymásról.

A karrierjét színházakban és kabarékban megalapozó Chaplin 1913-ban települt át Amerikába, ekkor készültek az első filmjei is. 1915 elején debütált a színész leghíresebb karaktere, a Csavargó. És már itt is van képregényes kötődés: Chaplin bevallotta egy későbbi interjúban, hogy a figura megalkotásához az ihletet részben a gyerekkorában megismert angol képsorokból, főleg a Weary Willie & Tired Timből vette (ez a sorozat magyarul is futott az Áller Képes Családi Lapjában az 1920-as években, cím nélkül).

Chaplin mindkét képregényben a Csavargó alakjában jelenik meg. Az amerikai változatban ez abszolút tudatos választás volt, hiszen a színész ekkor váltott stúdiót, és új kenyéradója jóval nagyobb hangsúlyt helyezett a marketingre, ennek a részeként készültek a képregények is. Az egymáshoz lazán kapcsolódó képsorok megrajzolását egy Stuart Carothers (1893-1915) nevű fiatalemberre bízták. A sorozat elsőként a Chicago Heraldban jelent meg, majd rövidesen országszerte egyre több újság vásárolta meg a közlési jogot. (Érdekes, hogy az első időkben nem Charlie-nak, hanem Charley-nak becézték Chaplint, de ezt idővel korrigálták.) Ez a változat csak kevés szöveget alkalmazott, de azt a keveset szóbuborékban.

Még fél éve sem futott a sorozat, amikor Carothers tragikus és tisztázatlan körülmények között meghalt - kiesett egy ötödik emeleti szállodaszobából. Mivel azonnal kellett találni helyette valakit, egy hasonlóan fiatal pályakezdő, a rajzolás iránt csak 18 éves korától érdeklődő E. C. Segar kapta meg a lehetőséget. Miután pedig két chicagói napilap egyesülése folytán a Chaplin-képregény leállt, Segar átköltözött New Yorkba, és pár évvel később megalkotta Popeye figuráját.

Jóval tovább és nagyobb sikerrel futott, és már ránézésre is színvonalasabb volt a brit verzió – és ez a változat jutott el Magyarországra, a már említett Áller Képes Családi Lapjába is (érdekesség, hogy az Állerben Chaplin sem volt megnevezve, bár népszerűségéből eredően nyilván mindenki felismerte).

Ennek a változatnak a megalkotója Bertie Brown (1887-1974) volt, aki ekkor már jó ideje dolgozott az Amalgamated Press kiadócsoportnak. A Funny Wondert 1914-ben indította újra a kiadó (első folyama 1892 és 1901 között futott, akkor még inkább szatirikus lapként), és Chaplin már első megjelenésekor, a 72-es számban elfoglalta a címlapot. A heti Chaplin-stripek egészoldalasak voltak, és nem volt közvetlen közük a filmekhez, bár a képaláírások egyes szám első személyben voltak megfogalmazva.

Brown 1944-ben adta át a sorozatot asszisztensének, Freddie Adkinsnek, hogy más képregényeknek szentelhesse az idejét. Adkins 1959-ben nyugalomba vonult, utána még mások is rajzoltak Chaplint, de hogy pontosan meddig, nem tudtam kideríteni.