A Zórád Ernő-sorozatban 2014 végén megjelent kötet utószava.
Charles Dickens majdnem teljesen kimaradt a magyar adaptációs képregény számára. Ez egyrészt meglepő, hiszen a 19. századi nagy klasszikusok közül sokból készült feldolgozás, másfelől viszont érthető, elvégre korának legnépszerűbb angol írója roppant összetett, nehezen rövidíthető regényfolyamokat gyártott.
Így volt ez már második regényével, a Twist Olivérrel is, amelynek a közlése 1837 februárjában kezdődött, és több, mint két évvel később ért véget. Kiadástól – oldal- és betűmérettől – függően 500-600 oldalas monstrum, ami azonban korában nem számított kimagaslóan soknak, a Copperfield Dávid például majdnem a kétszerese.
Bizonyos tekintetben Dickens teremtette meg a populáris irodalmat, hiszen a folytatásos közlésnek köszönhetően érzékelni tudta az olvasói fogadtatást, és ha szükségét érezte, módosított a történet szálain, a karakterek sorsán, regénye súlypontjain. Ugyanakkor minden művében hangsúlyos a mondanivaló – néha talán már túlsúlyos is. Kendőzetlenül írt az angol társadalom helyzetéről, komoly kérdésekre hívta fel a figyelmet, regényei könnyen olvashatók ugyan, de nem jelentenek könnyed szórakozást.