Bár az elsőség tekintetében érdemes óvatosan fogalmazni, nagy valószínűséggel Ally Sloper volt az első rendszeresen, sorozatszerűen megjelenő képregényfigura. Charles H. Ross (1835-1897) teremtménye a Judy című humorlapban jelent meg először 1867-ben, majd néhány szereplés után eltűnt, de 1869-től már hetente követhették az angol olvasók ennek a tipikus semmirekellőnek a kalandjait.
Ross alapvetően újságíró volt, rajzolni kevéssé tudott, ezért vázlatainak a kihúzását francia születésű felesége, Emilie de Tessier vállalta magára, Marie DuVal művésznévén. DuVal idővel aztán teljes jogú rajzolója lett Ally Slopernek.
A karakter neve beszédes, „alley sloper”-nek a viktoriánus korban azokat a bérlőket gúnyolták, akik egy sikátor mélyére kúsztak, amikor a tulajdonos jött behajtani a lakbért. Ally iszákos, lusta és rendetlen volt, mindig valami apró stiklin törte a fejét, ám mivel nem volt valami okos, többnyire pórul járt – hacsak nem talált magánál is butább balekot.
Ebben az első időszakban Sloper kalandjainak a többségében volt egy állandó jellegű társa, bizonyos Isaac Moses, gúnynevén Iky Mo – nagy valószínűséggel az első zsidó képregénykarakter.
Sloper és Mo rövid, képaláírásos történetei általában azzal kezdődtek, hogy Mónak támad egy kiváló pénzcsinálási ötlete, amely következetesen mások átverését feltételezi. Az ötletek be is válnának, ha a lelkes, de nem éppen zseniális Sloper nem követ el valami oltári nagy baklövést. A mellékelt részletben például Mo azt javasolja, hogy hozzanak létre egy hitelintézetet, amely nem vizsgálja a kérelmező hitelképességét, és nem kér garanciát sem. Természetesen rengetegen csődülnek friss nyitott irodájukhoz, ám Sloper elrontja az egészet azzal, hogy két pennyért adja a jelentkezési lapot.
Paul Gravett egy nemrég világot látott elemzésében Slopert és Mót az olyan komikus duók viktoriánius előfutárának tekinti, mint Abbott és Costello, Jerry Lewis és Dean Martin (akikhez mi hozzátehetjük a nálunk valószínűleg jóval ismertebb Stan és Pant, vagyis Stanley Laurelt és Oliver Hardyt).
Ross 1882-ben eladta a figura jogát Gilbert Dalzielnek, aki rá egy évre útjára indította az első olyan lapot, amelyet egy képregényfiguráról neveztek el. Ez volt az Ally Sloper’s Half Holiday. A megújult Sloper már nem annyira kisstílű bűnöző, mint inkább életművész lézengő, Mo pedig fokozatosan kikerült a sorozatból. Egyik utolsó megjelenése alkalmából, 1910-ben „angolosította” a nevét Mosesról Mossra, és mozit nyitott, ahol Slopert is alkalmazta, az ő dolga volt a nézők becsábítása az utcáról.
A tulajdonosváltással új alkotók vették át a történetek készítését. Az első rajzoló ebben az időszakban W. G. Baxter volt, aki sokkal részletesebb illusztrációkkal rukkolt elő. Őt W. F. Thomas, majd egy Chapman nevű grafikus követte. A Half Holiday roppant népszerűvé vált, utólagos becslések szerint a lap legnagyobb példányszáma elérte a 350 ezret. Alley Sloper szolgáltatta az első példát egy képregénykarakter reklámcélokra történő felhasználására, az egyre szaporodó hirdetők portékáját nem egyszer az ő figurája ajánlotta az olvasóknak. Mi több, a neve felkerült termékek címkéjére is, Roger Sabin egy szószos üveget mutat be tanulmányában.
Ally Sloper az első világháború idején a papírhiány áldozata lett, a lap 1916-ban leállt, és bár később voltak próbálkozások az újraindítására, a karaktert immár többnyire csak képregénytörténelmi kiadványokból lehet ismerni. Érdekesség, hogy az utolsó, 1976-ben négy számot megért Ally Sloper-magazinban Jack Kirby is rajzolt egy karikatúrát „Sloperman” néven.
Felhasznált fontosabb források:
Paul Gravett: From Iky Mo To Lord Horror: Representations Of Jews In British Comics (The Journal of Graphic Novels & Comics, volume 1, 2010)
Roger Sabin: Ally Sloper: The First Comics Superstar? (Image & Narrative issue 7, 2003)
(A cikk nyomtatásban a Buborékhámozó 12. számában jelent meg, 2014-ben).
