Az Áller Képes Családi Lapjának mind a 183 számában szerepelt Csengő és Bengő, avagy hivatalos magyar címén a Két vidám cimbora.

A sorozat eredeti címe Basil and Bert volt (teljes címén The World Wide Wanderings of Basil & Bert), megalkotója Don Newhouse (1883-1947), aki már ekkor valószínűleg együtt dolgozott asszisztensével, Roy Wilsonnal (1900-1965). Az első rész a Jolly Jester című brit magazin 1144. számában jelent meg 1922-ben.

A két világcsavargó közül Basil Birdseed azt állította magáról, hogy nemesember, aki unalmában mondott le a luxusról, és Doverben véletlenül futott össze egy Bertram Bounce nevű furcsa figurával, aki korábban inasként szolgált. Basil heti nulla fontért felfogadta Bertet, és már át is eveztek Franciaországba.

Magyarországon 1924 és 1927 között jelent meg az első olyan hetilap, amely rendszeresen közölt képregénysorozatokat nagyobb terjedelemben. A dán minta alapján készült Áller Képes Családi Lapja negyven oldalából átlagban négyet töltöttek ki a képregények. Mielőtt bemutatnám ezeket, érdemes röviden visszatekinteni az előzményekre.

A mai napig létező Familie Journalt Carl Aller alapította 1877-ben. Rá két évre jelent meg a svéd verzió, 1897-ben a norvég. A magyar kiadás indulásáról ajánlom Kertész Sándor Privát Képregénytörénet blogjának vonatkozó bejegyzését.

A Familie Journal eleinte német eredetű képes történeteket közölt, ám ez a kapcsolat az első világháború idején megszakadt. 1915-ben megkezdték brit és amerikai képregények átvételét. A jelenleg rendelkezésre álló források az 1916 és 1921 közötti időszakból származnak, ezekből tudni, hogy mely címek lehettek az elsők.

Amerikai képregény egy volt a lapban biztosan, mégpedig a Buster Brown, teljes, színes oldalakon. Hogy pontosan meddig, nem tudtam kideríteni, de az 1924-ben induló magyar kiadásban nem szerepelt. Ennek ellenére a figurát megismerhették a magyar olvasók is, csak éppen egy másik lapban, a Tündérvásárban, ahol a Pajkos Palkó nevet kapta.

Noha Kóber Leó az első világháborúban szinte végig frontszolgálatot teljesített, egy-egy karikatúrát vagy kis képregényt el tudott juttatni a Borsszem Jankónak. Ez a munkája 1916-ban jelent meg. A képregény szerepel a nemrég megjelent Kóber Leó képes történetei című kötetben, kiadóm, a Nero Blanco Comix gondozásában. Kapható képregényes rendezvényeken és webshopokban.

A Népszava már 1954-ben is közölt képregényt, méghozzá egy többnyire szóbuborékos képsort, amelyet Pogány Sándor, a lap egyik karikaturistája készített. 22 csík jelent meg belőle 1954. december 1. és 28. között.

(A képsorok jobb egérgombbal nagyíthatók.)

Vértes Marcell azon ritka magyar rajzolók közé tartozik, akinek nem csak karikatúrái, hanem képregényei is jelentek meg mind magyar, mind francia lapokban.

Az alábbiakat egy gyűjteményben találtam. Az bizonyos, hogy a Le Rire című humoros lapban jelentek meg, de a dátumot nem sikerült meghatározni. Mivel a lap archívuma 1924-ig érhető el a Gallica honlapon, és ott nem találtam, valószínűleg ennél valamivel későbbiek.

Dadaista festészet - mestermű

Szigethy István (1891-1966) eredetileg festészetet tanult, kapcsolódott a nagybányai iskolához, de már nagyon fiatalon, 1908-ban elkezdett karikatúrákat is készíteni élclapok számára. Az első képregény jellegű munkái a Színházi Életben jelentek meg az 1910-es évektől kezdve. Ezek nagy része inkább csak határesetnek nevezhető, mint több képből álló karikatúra vagy rajzsorozat. 1927 és 1933 között Németországban élt, ott is sok karikatúrát készített, valamint néhány történetmesélő képsort is.

Ezek egyike a "Patent ágy", amely 1930-ban jelent meg a Der Wahre Jacob című lapban.

Az ötlet nagyon tetszhetett Szigethynek, mert hazatérése után még egyszer feldolgozta kicsit rövidebben a Színházi Élet számára, amely 1934-ben hozta le.

A Magyar Figaróban találtam ezt a meglepően modern képregényt, amely két dupla oldalon, kísérőszöveg nélkül, párhuzamos narrációval mesél el egy történetet - csak a cím mellett egy kis szövegdoboz magyarázza el, hogy mit is fogunk látni. Sajnos az újság hatalmas mérete miatt csak így részletekben tudom bemutatni a lefotózott oldalakat.

Alkotójuk Brod Ernő, az újság rendszeres munkatársa volt. Brodról keveset tudni, de az biztos, hogy Ernest(o) Brod néven született Torinóban 1872-ben, és élete nagy részét Párizsban töltötte, sokszor onnan küldte a rajzait Magyarországra. 1903-ban egészen biztosan Budapesten élt, ugyanis ekkor itt vette feleségül a francia Valérie Planchenault-t, akitől akkor már két gyereke is volt - mindkettőjüknél egy Izabella utcai lakcím van feltüntetve a házassági kivonaton. Megtaláltam Ilona lányuk anyakönyvi kivonatát is 1899-ben, aki Budapesten született.

Találtam tőle képregényt a Kakas Mártonban is, francia archívumokban pedig számos karikatúrát és kis képregényeket a Le Rire című magazinban, az utolsó 1916-ból. Ez arra utal, hogy legalábbis kettős állampolgár lehetett, hiszen máskülönben a háború alatt nem maradhatott volna Párizsban. Később fotósként is dolgozott, az 1920-as évek elejéig találni tőle munkákat. Egy idő után fia is segédkezett neki, akit szintén Ernest(o) Brod néven említ a Comoedia című francia magazin.

Brodnak rengeteg egyoldalas, frivol kompozíciója is volt a Magyar Figaróban, amiket kicsit nehezebb képregénynek tekinteni - egyet megmutatok lentebb.

Faragó Géza (1877-1928) híres plakátjaiból nemrég nyílt kiállítás a Várkert Bazárban, ebből az alkalomból teszem közzé ezt a kis képregényes riportját, amely az Ujság című napilapban jelent meg 1925-ben.

Egy kedves gyűjtőtárs hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy másik kedves gyűjtőtárs talált Tarzan-képregényeket az Amerikai Magyar Népszavában. Gyorsan bejelentkeztem hát az Arcanum adattárba, körülnéztem - és hamar felfedeztem, hogy nem csak Tarzan, és nem is csak Mutt és Jeff jelent meg a lapban az 1920-as és 1930-as években, hanem egy teljesen eredeti magyar képregény is - Mr. Zöld furcsa kalandjai címen.

Alkotójuk Kóber Leó volt, aki 1921-ben vándorolt ki Amerikába, ahol többek közt a New York World illusztrátora lett. Karaktere egy "greenhorn", avagy zöldfülű, egy frissen érkezett magyar, akinek komoly beilleszkedési problémái vannak. A sorozat 1930-ban, egy évvel Kóber halála előtt futott, és valószínűleg 19 dupla képsor jelent meg belőle. Az elsők közül mutatunk most be néhányat, valamint a beharangozót.

Bár a vidéki napilapok többnyire országos lapokból vettek át képregényeket utánközlésre, előfordult néhányszor, hogy eredeti műveket jelentettek meg, általában közös erővel, nagyjából párhuzamosan.

Ezek közé tartozik a Barabás Tibor író egyik novellájából készült A végzetes pillanat, amelyet Korcsmáros Pál rajzolt meg. Külön forgatókönyvíró nincs feltüntetve.

A képregényt 1966 elején közölte 12 részben legalább tíz napilap (Somogyi Néplap, Dél-Magyarország, Vas Népe, Tolna megyei Népújság, stb.), míg a Komáromi Dolgozók Lapja felszabdalta 21 részre. 1968-ban még a Petőfi Népében is megjelent, azóta nem tudok újabb publikációról.