Kassowitz Félix munkája a Ludas Matyi 1950/11. számában jelent meg.

Jankó Jánosnak ez a remek munkája a Magyar Szalonban jelent meg. A kor szokásainak megfelelően nem soronként, hanem hasábonként olvasandó. Nagyítás jobb egérgombbal. Alatta pedig egy kifehérített, hasábra tördelt verzió.

Lees, vagyis Peter Lees Walmesley (1908-1942) a Daily Express számára készített hetente három alkalommal képsorokat "Our Wilhelmina" címen, 1933 és 1940 között. Ezekből néhány még a harmincas években eljutott Magyarországra is.

Az alábbi képsorok a Képes Pesti Hírlap 1934-es évfolyamában jelentek meg, a sorozat címének feltüntetése nélkül.

A Nero Blanco Comix kiadásában 2019 végén megjelent egy gyűjteményes kötet, korlátozott példányszámban, rendezvényekben és webshopokban kapható.

A forradalom leverése után jelentős változások következtek be a magyar sajtóban. Szinte teljesen eltűntek a kizárólag propagandacélokat szolgáló lapok, és számos olyan magazin jelenhetett meg, amely a kikapcsolódási lehetőségekre, szabadidős tevékenységekre, hobbikra helyezte a hangsúlyt. Míg a Rákosi-korszakban minden a "politikáról", az "éberségről" szólt, a paternalista Kádár-korszak nem is nagyon burkoltan arra biztatta az embereket, hogy mindenki törődjön a saját dolgával, boldoguljon, ahogy tud - csak ne "politizáljon".

Ebbe a hangnemváltásba illeszkedik Duda Dani, az Autó-Motor magazin motorőrült figurája. Szembetűnő a kontraszt az előző bejegyzésben bemutatott Kriti Karcsihoz képest.... A képsorok 1957-ben indultak, és legalább egy éven át jelentek meg, ezekből mutatunk most be néhányat. A rajzoló neve Kovács Tibor.

A szocializmus építése nem mindig ment csupán lelkesedésből, néha szükség volt némi segítő bírálatra. Ebben élen járt a DISZ (Dolgozó Ifjúság Szövetsége), amely lapjában, a Szabad Ifjúságban bátran teret adott mindazoknak, akik örömmel hívták fel a köz figyelmét a hiányosságokra. Külön rovatot szenteltek például az öntudatos diákhoz méltatlan magatartási formák bemutatásának, és nem féltek néven nevezni az érintett intézményeket sem.

1953-ben pedig megjelent Kriti Karcsi, aki ugyancsak a DISZ megbízásából járta az országot, természetesen nyitott szemmel. És vidáman el is mondta, amit látott. Hét ilyen képsor készült, a rajzolójuk Edma (Edingerné Balázs Márta) volt. Íme a három első.

Lányi Imre kisemberének legalább kilenc rövid képtörténete jelent meg 1935-ben az Est című napilapban, ezek voltak az elsők.

A Kanadai Magyar Munkás című hetilap angol nyelvű szekciójában legalább 1955 és 1962 között közölt képsorokat. Ezek között szerepelt Kern Pederson kis gazdálkodója, aki sosem szólalt meg. A strip 1953 és 1988 között futott számos amerikai és kanadai lapban.

Ezek a képsorok a Kanadai Magyar Munkás 1955-ös évfolyamából származnak.

A Népszabadság 1959 karácsonykörnyéki számaiban jelent meg először Csutak kartárs, akivel közel négy éven át szinte minden nap találkozhattak az olvasók. Alkotója Mészáros András volt.

Az alábbi képsorok 1960-ból származnak.

A magyar képregény 1957 utáni történetéről beszélve leginkább az olyan országos terjesztésű lapok szerepét szoktuk hangsúlyozni, mint a Füles, a Pajtás, a Magyar Ifjúság vagy a Népszava. Kevésbé ismert (legalábbis nekünk, budapestieknek), hogy igen szép számban jelentek meg képregények a vidéki lapokban is. Amennyire tudom, ezek egy része az országos sajtóban nem is jelent meg soha.

Az Arcanum és Hungaricana adatbázisoknak köszönhetően nemrég kényelmesen hozzáférhető lett a legtöbb vidéki napilap és periodika anyaga. Ennek a tanulmányozása közben vettem észre, hogy 1963-ban elindult egy érdekes kezdeményezés: ugyanazt a képregényt több megyei lap is közölte, néhány nap eltolódással.

Ha jól látom, ezek között az első volt A rajnai várkastély, amelyet Valentyin Ivanov magyarul 1954-ben megjelent regényéből dolgozott át Cs. Horváth Tibor. A rajzoló Sebők Imre volt.

A képregényt három képből álló csíkokban közölték az újságok. A sort a Kecskeméten megjelenő Petőfi Népe kezdte, 1963. január 11-én. 13-án követte a Hajdú-Bihari Napló és a Somogyi Néplap, majd még legalább tizenegy megyei lap. A közlés ritmusa különbözött: némelyik újságban egyesével, másokban kettesével jöttek le a képcsíkok, 24 vagy 12 részben. Az újságok nagyobb része napilap volt akkoriban, de előfordult köztük hetente kétszer megjelenő is, amelyben így értelemszerűen hosszabb ideig húzódott el a képregény közlése.

Az eddig megismert sorrend, az eredeti regény ismertetője és a képregény beharangozója a képsorok után tekinthető meg.

A Magyar Szó című vajdasági napilap az 1950-es évektől kezdve közölt képregényeket, többek közt amerikai (Mickey Mouse, Rip Kirby, Flash Gordon) és francia-belga (Asterix, Lucky Luke, Luc Orient) történeteket, sőt később Zórád Ernő, Korcsmáros Pál és más magyar alkotók átszerkesztett munkáit is.

1958 elejétől 1961 második feléig "Képes történelem" majd "Képes krónika" címen futott egy képregényes jellegű rovat, amelyben többnyire híres emberekről vagy találmányokról esett szó. Ezek az átlagosan 7 folytatásban közölt, 3-4, hosszú magyarázó aláírásokkal ellátott képből álló történetek túlnyomó részt a belga International Press ügynökségtől származtak, eredetileg francia nyelvű napilapokban jelentek meg.

Az International Press (és vetélytársa, a World Press) rengeteg ügyfélt szolgált ki, és szerényen fizetett, de folyamatos munkát biztosított jó néhány akkor még fiatal, pályakezdő képregényalkotónak. A névsor impozáns: a történeteket Jean-Michel Charlier, René Goscinny és Octave Joly írták, a rajzolók között fellelhető Milpatt (alias Eddy Paape), Gérald Forton, Greg, André Beckers, Dino Attanasio és Jean Graton.

Valamint egy bizonyos "Al Uderzo", aki majd teljes keresztnevét használva világhírűvé fog válni az Asterixszel.

"A postaszolgálat fejlődése" magyarul a Magyar Szó 1958/234-240. számában jelent meg. Az író neve nem derül ki, de a téma alapján valószínűsíthető, hogy Charlier volt.