Lássunk akkor most egy Pifou-t. A Pajtás kissé tekergős utat járt be, mire sikerült megkülönböztetnie ezt a figurát Piftől. Egy idő után aztán már végre Pif Pif lett, Pifou pedig Pifou (vagy Pifu), és nagyjából rendben is mentek a dolgok.
A Pajtás 1967/10-es száma közölte ezt a rövid Pifou-képregényt, írta és rajzolta Roger Mas. Elolvassa az ember, és azon gondolkodik, hogy micsoda egy kis dög is valójában ez a Pifou, hogy ilyen csúnya csapdát állít a nagyobbik kutyának. Biztos kompenzál, vagy valami. Jó, persze, aki olvasott már pár Pifou-t, tudja, hogy valójában a magyarul Herkulesnek keresztelt (eredetileg Brutos) nevű másik az, aki folyton szemétkedik a kisebbel, de azért mégis. Nem valami jó példát mutat az ifjú olvasóknak, ugye.
Szóval valami nem stimmel. Gyanúnkat növeli, hogy mintha rövidebb lenne ez a képregény a szokásos teljes egy oldalnál. Ott az alján az eredeti Vaillant sorszáma, 1137-es, nosza, keressük meg, hogy is volt abban.
És hát tényleg...
Az eredeti képregényben nem úgy kezdődik a dolog, hogy Pifou visszaüt, hanem látjuk az előzményeket is. Pifou unatkozik a házban, mire Brutos kizavarja egy fenékbe rúgással nyomatékosítva, hogy menjen, és találjon magának valami időtöltést, ne őt idegesítse.
Ejnye, hajdani szerkesztő urak. (Ehhez képest apróság, hogy az utolsó képen a magyar fordításban Pifou szóbuboréka üres maradt.)
