A Fülesben több francia képregény is jelent meg "francia eredeti nyomán Cs. Horváth Tibor és Németh Jenő" fejléc alatt. Az egyiket, a lap 1971/8. és 9. számában A rémület kastélya címen közült történetet viszonylag könnyen sikerült beazonosítani, ugyanis nem sokkal ezelőtt olvastam a Vaillant-ban. Mivel pedig a főszereplők neve bennemaradt a sztoriban, egy gyors keresés alapján kiderült, hogy eredetileg 1958-ban jelent meg, a Vaillant 706. számában. A rajzolója az alig egy évvel korábban Franciaországban áttelepedett Jordom (Jorge Domenech, sz. 1931), az írója pedig nincs ugyan feltüntetve, de több forrás is egybehangzóan állítja, hogy René Goscinny, vagyis az Asterix, Lucky Luke és Kis Nicolas történetek szerzője.

A teljes képregény bemutatása előtt egy érdekes kitérő: Jordom 1952 és 1957 között több spanyol lapnak dolgozott, majd öt Boniface et Anatole történetet szállított a Vaillant-nak és néhány más címet az egyik konkurens képregényújságnak, a Record-nak. Ezt követően átnyergelt a sajtóképregényre, Winkler Pál Opera Mundi ügynökségének dolgozott hosszú éveken át (realista stílusban), később pedig - feltehetően tudtán kívül - tevékeny részt vállalt a terep előkészítésében a manga számára. 1978-ban kezdték ugyanis vetíteni az egyik francia tévécsatornán Goldorak (eredeti "japán" nevén UFO Robo Grendizer) kalandjait, amely sorozat óriási hatást gyakorolt a francia gyerekekre. A sikerre való tekintettel a Télé-Poche című tévéműsor-magazin, amely amúgy is rendszeresen közölt képregényeket, Jordomtól rendelt meg a rajzfilm stílusában készült pár oldalas képregényeket (sajátos ötlet, hiszen az anime eredetije Go Nagai mangája volt, de valamiért inkább új, színes sztorikat rajzoltattak Jordommal, illetve Domenech-kel, mert azt a valódi nevén szignálta).

A másik, amiről érdemes szót ejteni, az Cs. Horváthék szerepe. Többen is megkérdezték már, hogy mit értettek a "nyomán" kifejezéssel, hiszen a rajzokon egyértelműen látszik, hogy azok eredetiek. Nos, azt már láthattuk, hogy Cs. Horváth elég szabadon átszabdalta(tta) a történeteket, amire mentséget adott neki a lapok eltérő formátuma és a rendelkezésére álló oldalszám. Ezúttal azonban a szokásos vagdaláson és ide-oda tologatáson túl Némethnek pár helyen bele is kellett nyúlnia a rajzba. Hogy miért? Mert Cs. Horváth áthelyezte a helyszínt Londonból Lyonba...

Nem igazán értem, hogy miért volt erre szükség. Talán a magyar olvasót akarta megkímélni attól a döbbenettől, hogy Franciaországból az átlagpolgár csak úgy hipp-hopp, átugorhat Angilába, nem kell engedélyeket intéznie, és hónapokat várnia az útlevélre és a vízumra? Akárhogy is, a változtatással létrehozott egy kisebb furcsaságot, hiszen Párizsból Lyonba elég kevesen utaznak még ma is repülőgéppel, ráadásul bár létezett akkor Lyonban nemzetközi repülőtér, onnan csak Észak-Afrikába indultak menetrendszerű járatok.

És mivel London helyett Lyon lett a helyszín, a történet végén felbukkanó angol rendőrök sapkáját is módosítani kellett. Az is látszik az alábbi képeken, hogy bizony nem csak oldalon belül, hanem képen belül is használták az ollót és a ragasztót.

Most pedig lássuk a teljes képregényt, a végén pedig egy teljes eredeti oldalt, összehasonlításképpen.