A 2013 végén megkezdett Zórád Ernő-sorozatban megjelent történeteknek mind megvan a maga története, ezeket röviden foglaltam össze, szerkesztői utószó formájában. Íme az első.
A történelem ismétli önmagát. Nyolc évvel ezelőtt a Fekete-Fehér Képregénymúzeum első, Sebők Imre munkáit bemutató kötetének a Jack London nyomán címet adtuk, és most, a Zórád Ernő-sorozat első részének a címlapján is ugyanez olvasható.
A magyar képregény adaptációs korszakában Jack London (1876-1916) biztos és biztonságos pontnak látszott. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti évben, alig negyvenévesen életének önkezével véget vető amerikai írót haladónak és így elfogadhatónak minősítette a kommunista kultúrpolitika. Tény, hogy London is szocialistának vallotta magát – azt már nem tudhatjuk, hogy kitartott-e volna a nézetei mellett, ha megéri, hogy mit műveltek ennek az ideológiának a nevében a huszadik században.
London regényeit és elbeszéléseit sokan és szívesen olvasták, hiszen a társadalmi mondanivaló könnyen megfért munkáiban az izgalmas kalandokkal. Az első magyar fordítások pár évvel a halála után láttak napvilágot, az 1920-as években Bartos Zoltán, majd Tersánszky Józsi Jenő jegyezte a legtöbbet. 1948-tól kezdve még sűrűbben jelentek meg magyarul London művei, és a kiadók előszeretettel adtak az eredetivel nehezen azonosítható címet munkáinak. Különösen a novelláskötetek, illetve az azokból kiemelt elbeszélések egyeztetése nehéz feladat, és mivel nem London-monográfia írása a célunk, nem is állt módunkban teljes felderítést végezni.
Mindazonáltal igencsak valószínűnek tűnik, hogy amikor 1964-ben Cs. Horváth Tibor „Jack London nyomán” elkészítette az Alaszka démona forgatókönyvét, amelyet aztán Sebők Imre rajzolt meg 24 képsorban a Magyar Ifjúság számára, még nem állt rendelkezésére az eredeti angolban a Smoke Bellew címet viselő, 11 összefüggő elbeszélést tartalmazó kötetének a magyar fordítása, erre több jel utal a szövegben. Nem ez volt Cs. Horváth első London-adaptációja, hiszen 1959-ben A mexikóit, 1962-ben A mayák kincsét dolgozta át a rá jellemző cselekménycentrikus módszerrel. A képregények minden bizonnyal népszerűnek bizonyultak, talán ezért szánta rá magát arra, hogy az irodalmi adaptációk jóváhagyott céljával némileg ellenkező módon olyan forrásból merítsen, amelyre nem lehetett azt mondani, hogy képregényben történő közlése az eredeti mű népszerűsítését segíti majd elő. Ha valaki ki akarta volna kölcsönözni az Alaszka démonát, kitette volna magát a könyvtárosok csodálkozásának.
Mi több, amikor 1974-ben a megcsömörlött Sebők utódját kereste a Népszavába, ugyanezt a forgatókönyvet valósíttatta meg egyik jelöltjével, Németh Jenővel – immár Az arany megszállottjai címen. Pedig időközben már egészen biztosan megjelent a Smoke Bellew magyar fordítása, Bart István készítette, Aranyásók Alaszkában címmel. Igaz, Cs. Horváth adaptációja csak merített London elbeszéléseiből, talán ötöt választott ki a kötetből, és – ahogy azt Kiss Ferenc vizsgálódása megállapította – beleszőtte még A vadon szava egyik epizódját is.
1975-ben Korcsmáros Pál korai halálával végleg felbomlott a Cs. Horváth által hosszú éveken át sikeresen irányított képregénygyártó triumvirátus. Sebők már alig rajzolt, Zórád Ernőnek pedig megelégelte a grafikának túl kis teret engedő forgatókönyveket, és elhatározta, ezentúl egyedül dolgozik. Szerencséjére a Füles szerkesztősége rábólintott a váltásra, és bár a későbbiekben még visszatért a közös munkához, néhány éven egymaga valósíthatta meg az elképzeléseit. Erre az időszakra esik az Aranyásók Alaszkában is.
Noha Zórád módszere nem tér el radikálisan Cs. Horváth zanzásításától, az ő verziója jóval közelebb áll London művéhez. A tizenegy novellából csak másfelet hagyott el, bár persze ő is rengeteget rövidített. Nem is tehetett másként, hiszen a rendelkezésére álló 24 oldalban ennél alig hosszabb terjedelmű szöveget tudott volna átdolgozni, ha hű akar maradni a forrásához. De erre ebben az időszakban nem volt mód, az akkori szerkesztőségek csak ezt, szerintük a szépirodalom népszerűsítését szolgáló megoldást fogadták el.
Érdekességként említem meg, hogy a novelláskötet magyar fordítása maga is rövidít London szövegén, még ha nem is olyan radikálisan, mint a képregényverziók. Aligha fogjuk ma már kideríteni, hogy ez fordítói, szerkesztői vagy kiadói döntés volt, netán egy ifjúságnak szánt angol verzióból dolgoztak – mindenesetre a Gutenberg Projecten fellelhető eredeti és az MEK-ben olvasható magyar összehasonlításából egyértelműen látszanak a különbségek.
Akárhogy is legyen, mindenképpen le kell szögezni: az egyesek által a magyar képregény aranykorának, mások szerint hőskorának tekintett időszakban született adaptációk semmiképpen sem tekinthetők egyenértékűnek az irodalmi forrásművekkel. Igaz ez az Alaszkai aranyásókra is. Már a cím átértelmezéséből is származik egy furcsaság. Az eredeti (Smoke Bellew) a főszereplő, Christopher Bellew beceneve, azért nevezi el Joy Gastell Felhőnek (Bart István fordításában), mert jeges felhőt kavar a hóban a találkozásukkor. Ez a név egyetlen egyszer sem jelenik meg a képregényben, Zórád mindig Christopherként vagy Kitként emlegeti…
Persze, Zórádot nem a forgatókönyvei miatt szeretjük és tiszteljük. Hanem a gyönyörű, fantasztikus, lenyűgöző rajzait csodáljuk. Hiába hangoztatta főleg eleinte, hogy nem kedveli, nem tartja sokra a képregényt, miután felismerte, hogy a kultúrpolitikai helyzet nem teszi lehetővé számára igazi szerelmének, a festészetnek a hivatásszerű művelését, és kénytelen lesz képregényrajzolásból élni, elhatározta, hogy ha már ezt kell csinálnia, a lehető legmagasabb fokon fogja űzni.
És meg is tette. Bár vannak, akiknek mások a kedvencei a klasszikusok között, azt mindenki elismeri, hogy a Mesterként tisztelt alkotó mindvégig ugyanazon a megbízható színvonalon teljesített, nem voltak gyengébb korszakai. Több stílusban tudott rajzolni, bármely témához képes volt alkalmazkodni, és noha némelyik műfaj – például a vonalas partizántörténet – távol állt tőle, abból is kihozta, amit csak lehetett. Őszintén sajnálom, hogy nem hozta össze a sors „igazi” forgatókönyvírókkal, valóban eredeti történetek szerzőivel, mert biztos vagyok benne, hogy velük világszerte elismert képregényeket rajzolt volna. Így – bár néhány munkája eljutott az úgynevezett testvérországokba, ahol az értő gyűjtők a mai napig emlékeznek rá – megmaradt nekünk, magyaroknak, csak a mi agyunkba égtek bele csodálatos képei.
A kiadvány elkészítésében segítséget nyújtott adatokkal és háttérinformációkkal Domján Zoltán, Kiss Ferenc, Kozma Péter és Verebics János, köszönet mindannyiuknak.
