Az angol képregénypiacot a XX. század első felében szinte egyeduralkodóként határozta meg az Amalgamated Press, amely számos, nagyrészt fekete-fehér hetilapot jelentetett meg különböző korosztályok számára. Ezek szinte kizárólag humoros történeteket tartalmaztak. (Néhány eljutott Magyarországra is az Áller Képes Családi Lapjába és a Tündérvásárba, amelyekből a Szürkezóna 3. számához készítettem egy válogatást.)
Az 1930-as évek végén azonban színre lépett egy erős rivális, a skóciai Dundee-ban székelő DC Thomson. A már közel ötven éve létező kiadócsoport ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy a napilapok mellett képregénymagazinokkal szélesítse a kínálatát. Az 1937-ben alapított Dandy és a rá egy évre indított Beano szinte azonnal hatalmas sikert arattak, méghozzá az egész Egyesült Királyságban – némi túlzással innentől kezdve érdemes „angol” helyett „brit” képregényről beszélni.
Az ötvenes évekre a két magazin már milliós példányszámot ért el, amivel az Amalgamated hasonló lapjai (mint például az akkor már 50-60 éve futó Comic Cuts, Illustrated Chips és Funny Wonder) nem voltak képesek lépést tartani. Feltehetően ez is szerepet játszott abban, hogy 1946-tól kezdve a kiadónál egyre inkább a kalandképregényeket állították fókuszba: a kizárólag humoros sorozatokat közlő magazinokat összevonták, és csak néhányat tartottak életben, a korábban vegyes profillal rendelkező Knockoutban pedig túlsúlyba kerültek a kalandtörténetek. Mi több, 1949-ben az Amalgamated felvásárolta a Comet és Sun című, kiemelten kalandképregényeket közlő magazinokat is. Az így létrejött új részleg vezetésével Leonard Matthewst bízták meg, aki szerkesztőként és gyakran íróként is meghatározó szerepet játszott a következő évtizedekben.
Matthews nevéhez fűződik a zsebformátum bevezetése is, de ennek kacifántos története van – ugyanis először az ausztráliai kiadásnál történt meg.
Ausztráliában 1938-ban törvényben tiltották meg az amerikai comic bookok terjesztését azoknak „káros” hatása miatt. Az illetékesek úgy gondolták, hogy az ausztrál fiataloknak jobban megfelel a brit hagyományos képregény, mint az újfajta amerikai. A világháború alatt ez a kérdés természetesen nem élvezett prioritást, de utána ismét előkerült. Az Amalgamated képregényeit terjesztő Land Newspaper nevű kiadó vetette fel, hogy brit sorozatokkal pótolják a betiltott amerikai comic bookokat, és ebben Matthews abszolút partner volt. Az a közös ötletük támadt, hogy a Knockoutban, a Cometben és a Sunban folytatásokban közölt képregényeket átszerkesztik a megfelelő formátumra. Ám ekkor kiderült, hogy nyomdatechnikailag csak egy kisebb méret lenne gazdaságos, így született meg ez az addig ismeretlen formátum, amelyben 1-4 kép került egy oldalra.
Öt sorozatot indítottak, amelyek közül a két vadnyugati karakter, Buck Jones és Kit Carson bizonyult a legnépszerűbbnek. Alig néhány szám után egyértelművé vált, hogy az ötlet működőképes, és Matthews javaslatára már 1950 áprilisában bevezették Nagy-Britanniában is.
Az ausztrál verzióval ellentétben a brit kiadás kezdettől fogva antológia jellegű volt: Cowboy Comics címen felváltva jelentek meg a két hős kalandjai, illetve elvétve előfordultak más karakterek is. Carson 1949-től a Knockoutban és a Cometben, Buck Jones a Cometben és a Sunban szerepelt. Ezeket a történeteket még angol alkotók rajzolták, leginkább Geoff Campion, Reg Bunn és Derek C. Eyles. Miután elfogytak az „áttördelhető” történetek, újak készültek, immáron eleve a zsebformátumra optimalizálva. Ebben a kezdeti időszakban nagyjából havonta két 64 oldalas füzet jelent meg.
Az Cowboy Comics sikerén felbuzdulva 1951-ben Matthews elindított egy másik szériát, Thriller Comics címen. A „thriller” elnevezés ekkor még nem volt azonos a krimivel, és a sorozat nem csak egyetlen zsánerre fókuszált, mint a Cowboy, hanem különböző korokban játszódó, izgalmas akciótörténeteket tartalmazott. A Thrillerben sok volt az egyedi sztori, köztük irodalmi adaptációk is, de már az első időszakban előfordultak visszatérő karakterek, mint A három testőr (miután kifogytak Dumas történeteiből, újakat írtak D’Artagnanék szereplésével), Dick Turpin és Robin Hood. Ezek a sorozatok is az Amalgamated hetilapjaiban megjelent epizódokkal indultak – Robin Hood például különböző neveken (pl. King of Sherwood) a Knockoutban, a Cometben és a Sunban is szerepelt.
1953-ban indult a harmadik zsebkönyv sorozat, a Super Detective Library. Itt valóban többnyire nyomozók és bűnüldözők voltak a főszereplők, mint például The Saint (Angyal), Ernest Dudley, Bulldog Drummond és Lesley Shane. Az SDL-ben újításként más forrásból, főleg amerikai vagy brit comic stripekből átvett, zsebformátumra áttördelt történeteket is közöltek.
Az átvételeknek volt egy sajátos módja is: a francia Vaillant-ból kölcsönöztek történeteket, némelyiket nagyon jelentősen átdolgozva. A legtöbbet, hat füzetnyit a Reménység úttörőiből, amelynek a főszereplőjét, Tanghát át is keresztelték Paul Darrow-nak. Ezekben annyi a módosítás, hogy szinte felismerhetetlenek az eredetik. Sok képet kihagyták, újakat rajzoltattak, összevontak epizódokat, egészen más jellegűek lettek a történetek. Nehéz elképzelni, hogy mindez a franciák jóváhagyásával történt volna, de nem találtam ezzel kapcsolatban semmilyen információt.
Egyszerűbb ügy volt a Lucien Nortier által rajzolt egyik Capitaine Cormoran-epizód: ezt egyszerűen átnevezték Captain Kiddre, kicsit áttördelve (ez a történt nem az SDL-ben, hanem a Thriller Comicsban jelent meg).
Paul Darrow volt az első SF-hős az SDL-ben, de hamarosan átvette a helyét egy saját gyártású sorozat, Rick Random címen. Az SF-vonalat később a Thriller is erősítette egy Jet-Ace Logan nevű űrpilóta kalandjaival.
A fő zsáner azonban továbbra is a western maradt. Népszerűsége az ötvenes évek közepén érte el a csúcsot az Amalgamated zsebfüzetjeiben, és ekkor már egyre több vadnyugati sorozat futott a Thriller Comicsban is. 1956-ban csatlakozott Buck Johnhoz és Kit Carsonhoz Davy Crockett (aki egy évvel korábban debütált a Knockoutban) és a már eleve a Cowboy Comics számára készített Kansas Kid, 1958-tól pedig a Thrillerben jelentek meg szintén eredeti sorozatként egy kanadai lovasrendőr, Dick Daring kalandjai. Ha nem is olyan sokszor, mint a fentiek, de szerepeltek olyan visszatérő karakterek is, mint Buffalo Bill, Wild Bill Hickok és Billy the Kid (aki nem azonos a hírhedt banditával, hanem egy álarcos hős).
1957-ben új nevet kapott a Cowboy és a Thriller, mindkettő címét kiegészítették a „Picture Library” szavakkal – tulajdonképpen innentől kezdve vált hivatalossá, hogy a zsebfüzeteket angolul a „képes könyvtár” közös névvel illetik. Az Amalgamated (illetve a kiadót 1959-ben felvásároló Fleetway) által indított további sorozatoknak a címében következesen megjelent a kifejezés, de más kiadók sem haboztak használni, hogy ezzel is népszerűsítsék rivális kiadványaikat.
Még az Amalgamated indította 1958-ban a következő címet, a War Picture Libraryt. Ekkor már látszott, hogy a következő népszerű zsáner a háborús (elsősorban második világháborús) történetek elmesélése lesz. Ellentétben a többi címmel, a WPL-ben nem voltak visszatérő karakterek, csak önálló sztorik.
De jelentek meg második világháborús történetek a TPL-ben is, és abban viszont voltak sorozatok. A leghíresebb közülük minden bizonnyal Battler Britton, akinek a kalandjai 1956-ban kezdődtek a Sunban. 1958-ban csatlakozott hozzá az átváltozás nagymestere, Spy 13, aki minden epizódban legalább egyszer valaki másnak álcázta magát. Ennek a sorozatnak az első részei is átdolgozások voltak, méghozzá a Knockoutban 1952-ben és 1953-ban megjelent Captain Phantom-képregényeket alakították át ebből a célból. 1959-ben az SDL-nek is jutott egy második világháborús hős, egy John Steel nevű titkos ügynök személyében.
A felvásárlást követően elég hamar komoly változások következtek be. Leonard Matthewst a Fleetway kinevezte valamennyi ifjúsági kiadványának az általános igazgatójává, és ebben a minőségében új irányokat jelölt ki, elsősorban az ismeretterjesztésre törekedve. Mivel a WPL népszerűsége gyorsan nőtt, a többi képes könyvtáré pedig csökkent, utóbbiakat gyors egymás utánban megszüntették, és újabb háborús címeket indítottak helyettük. Az SDL-nek 1961-ben, a CPL-nek 1962-ben, a TPL-nek 1963-ban jelent meg az utolsó száma, miközben 1960-ban elindult az Air Ace Picture Library (ide igazolt át Battler Britton a TPL-ből), 1961-ben a Battle Picture Library és 1962-ben a rövid életű War at Sea Picture Library.
A WPL és BPL egészen 1984-ig megjelent, bár az utolsó években már főleg újraközléseket tartalmazott. 1961-ben ugyanis a DC Thomson „ráindított” egy saját zsebfüzet-sorozatot erre a sikeres szegmensre Commando War Stories in Pictures címen, amely hamar komoly vetélytárssá nőtte ki magát. Olyannyira, hogy idővel átcsábította a WPL legjobb rajzolóit. Commando címen ez a sorozat ma is létezik, a hőskorszak egyetlen túlélőjeként.
A cikksorozat következő részében az Amalgamated leghosszabb sorozatait vesszük végig.
