A Kretén-logó tervezője, Fujkin István néhány rövid képregénnyel is hozzájárult a szatirikus lap indulásához, és egyike volt azoknak, akik átdolgoztak a Kretén számára ismert vicceket vagy népmeséket.

Az alábbi képregényt elég sajátos módon közölte a Kretén, négy "Dállász"-oldal aljára behelyezve két-két csíkot. Mi viszont megkaptuk a szerzőtől az eredetit, amiből kiderül, hogy annak idején lemaradt az első két csík, és a szöveget kicsit átírták, részben a jobb nyomtathatóság kedvéért. Úgyhogy most exkluzivitásban megmutatjuk, hogyan "kellett volna" kinéznie ennek a Kretén 1994/4-es számában.

Az egyik legrégebbi szóbuborékos képregényféleség, 1784-ből, alkotója Thomas Rowlandson (1756-1827) karikaturista. A politikai témájú képsor főszereplői a Nagy-Britanniában 1783-ban kényszerű koalíciós kormányt létrehozó Charles James Fox (a róka) és Lord North (a borz). A rövidéletű kormány történetének legfontosabb eseménye az amerikai függetlenségi háborút formálisan lezáró párizsi békeszerződés aláírása volt. III. György király gyűlölte ezt a kormányt, különösen Foxot, aki kezdettől fogva pártolta az amerikai függetlenségi törekvéseket, de az adott helyzetben nem volt más választása, mint kinevezni a Fox-North szövetség jelöltjét. Mihelyst azonban lehetősége nyílt rá, leváltotta, és ekkor kezdődött az ifjabb William Pitt közel húsz évig tartó miniszterelnöksége, amelyről gondolom, még ma is esik szó a hazai történelemoktatásban.

A nehezen olvasható szöveg lefordítására és főleg interpretálására nem vállalkozom, hiszen a történelmi háttér ismerete nélkül aligha lenne értelme. Akit érdekel, angolul megtalálja a nyomatot őrző British Museum honlapján.

Múlt szombaton, a Primanima fesztivál képregényes szekciójában Hódról, a magyar szuperügynökről tartott előadásában Verebics János említette a feltehetően James Bond-paródiának szánt Az oroszlán ugrani készül című filmet, és az az alapján készült képregényt. Ennek érdekessége, hogy megrajzolásával azt az Endrődi Istvánt bízták meg, akit sokkal inkább a Ludas Matyiban megjelent humoros, enyhén pikáns karikatúráiról és rövid képregényeiről ismerünk, és ma már kevésbé élénken él az emlékezetekben a Tábortűz és a Pajtás számára realista stílusban elkészített partizános, úttörős képregényeinek a hosszú sora. Az is különlegessége ennek a 6 oldalas képregénynek, hogy amolyan előzetesnek szánták, a történet nincs befejezve - akit érdekel, menjen, és nézze meg a moziban. A forgatókönyvet Cs. Horváth Tibor készítette ezúttal is, megjelent két részletben, a Füles 1969/22. és 23. számában.

Bár a magyar képregény ún. adaptációs korszakából leginkább a klasszikus irodalmi feldolgozásokra szokás emlékezni, volt egy határozott "partizános" vonal is. Ehhez tartozik Zórád Ernőnek az alábbi 8 oldalas munkája 1971-ből, a Fülesből. A forgatókönyvet ezúttal is Cs. Horváth Tibor írta, a forrás pedig Baktai Ferenc (1924-1974) újságírónak az 1956-ban megjelent A kőbányai előőrs című kötete. Baktai egyébként a rádiókabarénak is dolgozott, ő teremtette meg a halhatatlan Krahács megyét.

Amikor már azt hittem, több Placid és Muzo-variáns nem fog előkerülni a régi magyar újságokból, levelet kaptam Verebics Jánostól, csatolva hozzá négy újabb oldalt - oroszul. A Képes Nyelvmester 1961/3. és 4. számában jelentek meg, magyar szószedettel együtt, ami különösen jól jön most, hogy már azok sem nagyon emlékeznek az oroszórán tanultakra, akiknek annak idején kötelező volt. "Természetesen" ismét új nevet kaptak a figurák, ezúttal Miskát és Szását tisztelhetjük bennük. Az eredeti Vaillant-beli megjelenéseket nem volt érkezésem lenyomozni, de úgy nézem, hogy már a Jacques Nicolaou-korszakból származnak.

Különleges ínyecségre akadtam a "kanadai magyarok" fórumán. Az alábbi képregények egy Ünnep című hetilapban jelentek meg 1943-ban és 1944-ben. Egyik sajátosságuk, hogy annak ellenére közölte (közölhette?) a lap ezeket a Walt Disney-képsorokat, hogy akkor már Magyarország hadat viselt az Egyesült Államok ellen, és az eléggé köztudott, hogy ebben az időszakban valamennyi, a tengelyhatalmakkal szövetséges vagy általuk megszállt országban eltűntek az újságokból az amerikai képregények .Az mindenesetre gyanús, hogy ellentétben a Tündérvásárból "idézett" képregényekkel, itt nincs feltüntetve a közvetítő ügynökség neve, illetve az eredeti megjelenés dátuma (1935) arra enged következtetni, hogy "korábban bespázjolt" anyagokról lehetett szó.

A második történet narrációja pedig egészen egyedi. Magyarországon (és más országokban is, tegyük hozzá az igazság kedvéért) sok szerkesztőség vallotta azt az elvet, hogy a szóbuborék valami nagyon rossz dolog, és ezért az amerikai comic-okat átszerkesztették, a buborékokat kitörölték, és képaláírásokkal helyettesítették. De hogy megtartsák a buborékokat - amelyeknek az elolvasásával tökéletesen követhető a sztori - és még értelmező képaláírásokat is adjanak hozzá, ráadásul versike formájában, nos, hát ilyen megoldást máshol még nem láttam.

A történetek eredetileg 1935-ben - január 27-én, illetve július 7-én - egyszerre számos amerikai napilapban jelentek meg, írójuk Ted Osborne, rajzolójuk Floyd Gottfredson volt.

1966-ban két Foxi Maxi-képregény is megjelent a Pajtásban. Igaz, nem az eredeti Huckleberry Hound comic bookból, hanem helyi gyártásban... És még Kandúr Bandi (Mr. Jinks) és Inci és Finci (Pixie & Dixie) is szerepeltek benne. A rajzoló Szitás György volt, íróként Kóbé volt feltüntetve.

Az egyszeri "szendeorrozás" után ismét hosszabb szünet következett, ám 1970-ben sorozatban jelentek meg magyarul a Placid et Muzo képregények a Pajtásban - csakhogy megint új néven. Nem tudhatni, hogy minden korábbi verzió elfelejtődött-e, de gyanús, hogy Muzo ugyanazt a nevet kapta, mint az 1957-es Magyar Ifjúságbeli debütálásnál. Placidot viszont ezúttal Misi helyett Somának keresztelték. Aztán egy ideig megint nem szerepeltek magyarul, 1974-től viszont éveken keresztül folyamatosan, és onnantól kezdve már mindig az eredeti francia nevükön, noha lapok egész sorában tették a tiszteletüket (Pajtás, Hahota, Kockás, Naná).

Ez itt az első "Soma és Döme", a Pajtás 1970/4-es számából, írta és rajzolta Jacques Nicolaou, eredetileg pár évvel korábban jelenhetett meg a Vaillant-ban.

Közel tíz évvel az előző bejegyzésben bemutatott magyarországi bemutatkozásuk után a Pajtásban lépett színre újra Placid és Muzo. Ezeket a képregényeket már Nicolaou rajzolta, tehát 1958 után keletkeztek. A Pajtás 1966/14-es számában valódi francia nevük állt az oldal bal felső sarkában. Igaz, hogy ezek a nevek magyarul nem jelentenek semmit, de legalább nem kell azon vitatkozni, hogy miért lett Misi a békés medve és miért pont Döme az időnként mogorva róka.

Gondolhatná az ember, hogy ezzel az egyszerű megoldással le lett tudva a gond, ám pár hónappal később, amikor újra sorra kerültek a figurák a Pajtásban, "Szende Kandúr és Csupaorr Róka kalandjai" néven szerepeltek.

Ezt a második névváltást már elég nehéz megmagyarázni, az pedig teljesen érthetetlen, hogy az abszolút maciszerű Placidot hogy lehetett macskának nézni. Itt valamelyik szerkesztő nagyon figyelmetlen volt. Szerencsére nem volt folytatása a dolognak, sőt, évekig elő sem kerültek a figurák a Pajtásban. Az egészoldalas képregény eredetileg a Vaillant 1088-as számában jelent meg (vagyis nagyon friss volt, 1966-os), a strip pedig egy Placid et Muzo Poche zsebkönyvből származhatott, ez a sorozat 1964-ben indult.

Bár leginkább Pif alkotójáként ismerik, José Cabrero Arnal több más képregényfigurát is kitalált. Mi több, a később Pif nevére váltó Vaillant-ban éveken keresztül nem a barna-sárga kutyus, hanem egy medve és egy róka szerepelt héltről hétre a főoldalon: Placid ("nyugodt, béketűrő") és Muzo ("orr, hefti").