Cseber Jancsi és Veder Pista vidéki gyerekek, akik kalandvágyból szöktek meg otthonról, és világ körüli utazásuk során néha hétköznapi, néha fantasztikus kalandokat éltek át. A Kis Ujság Regélő című mellékletében jelent meg a verses képregény, 1928 folyamán (az utolsó rész az 1929. január 1. számban). A 15 részből álló történet végén a lurkók szerencsésen hazataláltak. A képregény rajzolója minden bizonnyal Gedő Lipót volt.
Az első, de legalábbis az egyik első magyar nyelvű képregénysorozat az Ujság című napilap vasárnapi számaiban jelent meg 1910 és 1920 között. Alkotójuk az Amerikát is megjárt festőművész, Honti Nándor volt, akit sógora, a gyermekrovat szerkesztőjeként a "Nagyapó" nevet használó Pariss Pál kért fel a melléklet illusztrálására.
A Nagyapó mozgószínháza című sorozat főszereplői két testvér, Évi és Peti voltak. Az első, 10 képsorból álló epizód 1910-ben jelent meg, ezek közül kilencet sikerült megtalálni a forrásban (Arcanum Digitális Tudománytár). Ahogy a számozásból is látszik, fentről lefelé, majd balról jobbra olvasandók a képek, amelyekhez a szöveget is Honti írta.
A képek jobb egérgombbal nagyíthatók.
Noha Kóber Leó az első világháborúban szinte végig frontszolgálatot teljesített, egy-egy karikatúrát vagy kis képregényt el tudott juttatni a Borsszem Jankónak. Ez a munkája 1916-ban jelent meg. A képregény szerepel a nemrég megjelent Kóber Leó képes történetei című kötetben, kiadóm, a Nero Blanco Comix gondozásában. Kapható képregényes rendezvényeken és webshopokban.
Erich Ochser a szociáldemokrata Vorwärts című lapnak dolgozott, amelyben gyakran készített karikatúrát Hitlerről és Goebbelsről. Ennek következtében a náci hatalomátvétel után nem talált munkalehetőséget, így kénytelen volt álnéven dolgozni. A Vater und Sohn a Berliner Illustrierter Zeitungban debütált 1934 decemberében, szerzője az E. O. Plauen művésznevet használta (a kisváros neve után, ahol felnőtt), a stripeket e.o.p. szignóval látta el. 157 képsor jelent meg 1937-ig, amikor is Ochser úgy döntött, hogy véget vet a sorozatnak, mert nem tetszett neki, hogy milyen kereskedelmi célokra használják fel. 1944-ben feljelentették és letartóztatták, a várható halálos ítélet elől öngyilkosságba menekült. Az Apa és fia az egyik legnépszerűbb német képregény, a mai napig sokszor újranyomják a gyűjteményes köteteket, a figuráknak Plauenben szobrot is állítottak.
A Képes Pesti Hírlapban ezt a két képsort találtam 1934-ből és 1935-ből.
A Népszava már 1954-ben is közölt képregényt, méghozzá egy többnyire szóbuborékos képsort, amelyet Pogány Sándor, a lap egyik karikaturistája készített. 22 csík jelent meg belőle 1954. december 1. és 28. között.
(A képsorok jobb egérgombbal nagyíthatók.)
A sajnálatosan rövid életű Hári János (1936-1937) számos amerikai képregényt ismertetett meg a korabeli magyar olvasókkal. Az antológia jellegű füzet a King Features Syndicate sajtóügynökség kínálatából válogatva hetente átlagban 4 teljes oldalnyi képregény tartalmazott. A címek között voltak viszonylag könnyen beazonosítható klasszikusok és azóta feledésbe ment sorozatok is.
Kertész Sándor és Kiss Ferenc képregénytörténeti munkáiban elég sokról vannak információk, de maradt még néhány, amelynek korábban nem sikerült megtalálni az eredetijét. Nagy örömömre szolgál, hogy immár megvan az utolsó is.
Ebből a sorozatból csak három rész jelent meg a Hári Jánosban. Főszereplőjét magyarul Vilinek keresztelték el, a "cserebere" nem állandó jelzője. Mivel a kor szokásának megfelelően gyakran kitörölték a képekből a szignót, nem egyszer az eredeti dátumot is, nem volt könnyű feladat a beazonosítás - hiszen csak annyit lehetett tudni, hogy az egyik strip 1934-es, és hogy a King Features-é volt ez is. Egy másik képsorban pedig a 12-9 azt segített meghatározni, hogy valamelyik év december 9-én jelent meg eredetileg. Végül türelmes kutatással csak sikerült megfejteni a rejtélyt.
A képregény alkotója A. D. Carter, akinek a legismertebb sorozata a Just Kids című comic strip volt. A Just Kidsnek volt napi és heti változata is, és az utóbbihoz szükség volt egy úgynevezett "topper" sorozatra, vagyis egy 1-2 csíkból álló rövid sztorira vagy poénra, amit azok a lapok használtak fel, amelyeknek az oldalmérete ezt indokolta. Ilyen topper volt egyébként a Hári Jánosban megjelentek közül a Korongi úr és kutyája, Ágoston (Dinglehoofer und His Dog Adolph), amit Knerr készített a Katzenjammer Kids-hez, a Laura, amelynek a címszereplője (egy papagáj) eredetileg Félix, a macska egyik mellékfigurája volt, és a Tomi az őrszem (Louie, the Sentinel, ezt Otto Soglow használta a The Little King, vagyis a Hegyesszakállú király kísérőjeként).
Carter is a Just Kids egyik szereplőjét emelte ki a topperhez, a Nicodemus O'Malley nevű kisfiút, akihez néha csatlakoztak a sorozat más karakterei is.
Egy könyvtárban befotóztam mindhárom megjelenését a Hári Jánosból, és sikerült megtalálnom mindhárom eredetijét is. Utóbbiaknál megmutatom a teljes oldalt is, amiből jól látszik, hogyan is működött ez a "topper". Az eredeti megjelenések mind 1934-esek.
Vértes Marcell azon ritka magyar rajzolók közé tartozik, akinek nem csak karikatúrái, hanem képregényei is jelentek meg mind magyar, mind francia lapokban.
Az alábbiakat egy gyűjteményben találtam. Az bizonyos, hogy a Le Rire című humoros lapban jelentek meg, de a dátumot nem sikerült meghatározni. Mivel a lap archívuma 1924-ig érhető el a Gallica honlapon, és ott nem találtam, valószínűleg ennél valamivel későbbiek.
Dadaista festészet - mestermű
A Pesti Hírlap Vasárnapjának egyik rendszeres munkatársa, Mocsay Béla alkotta meg 1931 végén ezt a figurát. Daci Laci mintegy másfél tucat rövid kalandot élt meg 1934-ig. Ellentétben a legtöbb kortárs magyar képsorral, ezek szinte kivétel nélkül szöveg nélküliek voltak, csak néhány részhez volt a címen kívül pár mondatos magyarázó szöveg.
Mocsayról sajnos igen keveset tudni, még Gyöngy Kálmán lexikonjában sincs feltüntetve születési és halálozási dátum.Az Arcanumban először 1924-ben, utoljára 1944-ben említik meg a nevét. Az biztos, hogy a karikatúrákon kívül volt néhány festménye is. Ahogy más magyar rajzolók, egy időben ő is próbálkozhatott Németországban, 1931-ben ugyanis megjelent két kis képregénye a Der Wahre Jacob című lapban.
Ezek a Daci Laci-stripek 1932-ben jelentek meg.
Szigethy István (1891-1966) eredetileg festészetet tanult, kapcsolódott a nagybányai iskolához, de már nagyon fiatalon, 1908-ban elkezdett karikatúrákat is készíteni élclapok számára. Az első képregény jellegű munkái a Színházi Életben jelentek meg az 1910-es évektől kezdve. Ezek nagy része inkább csak határesetnek nevezhető, mint több képből álló karikatúra vagy rajzsorozat. 1927 és 1933 között Németországban élt, ott is sok karikatúrát készített, valamint néhány történetmesélő képsort is.
Ezek egyike a "Patent ágy", amely 1930-ban jelent meg a Der Wahre Jacob című lapban.
Az ötlet nagyon tetszhetett Szigethynek, mert hazatérése után még egyszer feldolgozta kicsit rövidebben a Színházi Élet számára, amely 1934-ben hozta le.
A Magyar Figaróban találtam ezt a meglepően modern képregényt, amely két dupla oldalon, kísérőszöveg nélkül, párhuzamos narrációval mesél el egy történetet - csak a cím mellett egy kis szövegdoboz magyarázza el, hogy mit is fogunk látni. Sajnos az újság hatalmas mérete miatt csak így részletekben tudom bemutatni a lefotózott oldalakat.
Alkotójuk Brod Ernő, az újság rendszeres munkatársa volt. Brodról keveset tudni, de az biztos, hogy Ernest(o) Brod néven született Torinóban 1872-ben, és élete nagy részét Párizsban töltötte, sokszor onnan küldte a rajzait Magyarországra. 1903-ban egészen biztosan Budapesten élt, ugyanis ekkor itt vette feleségül a francia Valérie Planchenault-t, akitől akkor már két gyereke is volt - mindkettőjüknél egy Izabella utcai lakcím van feltüntetve a házassági kivonaton. Megtaláltam Ilona lányuk anyakönyvi kivonatát is 1899-ben, aki Budapesten született.
Találtam tőle képregényt a Kakas Mártonban is, francia archívumokban pedig számos karikatúrát és kis képregényeket a Le Rire című magazinban, az utolsó 1916-ból. Ez arra utal, hogy legalábbis kettős állampolgár lehetett, hiszen máskülönben a háború alatt nem maradhatott volna Párizsban. Később fotósként is dolgozott, az 1920-as évek elejéig találni tőle munkákat. Egy idő után fia is segédkezett neki, akit szintén Ernest(o) Brod néven említ a Comoedia című francia magazin.
Brodnak rengeteg egyoldalas, frivol kompozíciója is volt a Magyar Figaróban, amiket kicsit nehezebb képregénynek tekinteni - egyet megmutatok lentebb.
