Folytatjuk a Zórád-sorozathoz készült utószavak közreadását.
Utólag már legfeljebb közvetve lehetne kideríteni, milyen képregényeket nem rajzolt meg Zórád Ernő, miután szakított Cs. Horváth Tiborral. Arra viszont óvatosan fogadni mernék, hogy ha ez nem történik meg, a Harc a szalamandrákkal aligha készül el. Megítélésem szerint ugyanis Karel Čapek világhírű regénye nem igazán illett bele a korszak fő forgatókönyvírójának a repertoárjába, amelyet leginkább 19. századi és kora 20. századi klasszikusok, szovjet partizán- és kémelhárító-történetek, majd Rejtő Jenő munkái fémjeleztek. Noha az 1950-es évek második felében a szépirodalom reklámjaként pozicionálva sikerült visszahozni a képregényt a magyar sajtóba, a bibliográfiákat böngészve az adaptált művek között feltűnően kevés volt az igazán fajsúlyos, aktuális társadalmi, morális és politikai kérdéseket is feszegető regény vagy elbeszélés.
Čapek amúgy sem volt könnyű eset. Csehszlovákia német megszállása idején Masaryk elnökhöz fűződő barátsága és harcos antifasiszta írásai miatt a harmadik helyen szerepelt a nácik által letartóztatandók listáján, de tüdőgyulladásban elhunyt, mielőtt elhurcolhatták volna (ellentétben bátyjával és alkalmi szerzőtársával, Josef Čapekkel, aki a bergen-belseni koncentrációs táborban vesztette életét). De nem szívlelték a kommunisták sem, mivel minden diktatúrát ugyanolyan harcosan ítélt el, amiből következően Čapek művei a második világháború után hazájában indexre kerültek, és bár az eredetileg 1936-ban megjelent Válka s mloky-nak 1948-ban még elkészült a magyar fordítása, a teljes kommunista hatalomátvételt követően egy ideig Magyarországon sem volt olvasható a Harc a szalamandrákkal.
A Čapek munkásságát felületesen ismerők elsősorban tudományos-fantasztikus íróként, a „robot” szó megalkotójaként tartják számon, ám helyesebb a spekulatív fikció egyik korai képviselőjeként beszélni róla, hiszen – noha többnyire a szatíra eszközét alkalmazta – mind korai színdarabjai, mind későbbi regényei határozott állásfoglalásokat tartalmaznak.
A Harc a szalamandrákkal nem tartozik a könnyen adaptálható regények közé, hiszen nincsenek igazán főszereplői, kevés benne a párbeszéd és a cselekmény, sok viszont a hosszú, részletes leírás és szerzői kommentár. Zórád az adaptációs korszak szokásos problémájával találta szemben magát: 240 oldalnyi szöveget kellett összesűrítenie mindössze 22 oldalnyi képregénybe. Ezt a feladatot igazán jól megoldani nem lehetett, így hát ugyanazt az utat választotta, amelyet Cs. Horváth-tól is láthatott: rövidítés, egyszerűsítés, cselekmény-centrikusság.
Nem tudom, hány olvasónak támadt kedve Zórád Ernő képregénye után az eredeti könyvet is kézbe venni, de alighanem rendesen meglepődhetett, hogy a kedvesen groteszk figurák és a néha már burleszkbe hajló módon ábrázolt fura történések valójában egy fájdalmasan pontos társadalomkritikából, az elkerülhetetlen világháború közeledésére való figyelmeztetésből származnak. A vicces képekből csak a történet abszurditása derül ki, a borzalmakból nem látszik semmi.
Önmagában nézve azonban úgy érzem, szórakoztató olvasmány Zórád verziója, és a tanulságok egy része is megmaradt, noha jelentősen tompítva.
Bár most először olvasható egyben a Harc a szalamandrákkal, valójában nem teljesen felel meg az eredetinek, ugyanis az 1978-as első megjelenés után az egyik oldal elveszett, így amikor 1992-ben lehetősége nyílt egy újraközlésre, Zórád Ernő kénytelen volt azt ismét megrajzolni. Érdekességként mellékeltük ennek az oldalnak a Fülesben megjelent, és a beszkennelt újabb eredeti letisztítás előtti változatát, a kettő között apró különbségek figyelhetők meg.
Érdemes még megjegyezni, hogy Zórádén kívül egyetlen képregényváltozatról tudunk, a cseh Jan Štěpánek (sz. 1948) a Kometa című magazin számára 1989-ben készítette el a saját feldolgozását, és bár nem pontosan ugyanazokat az elemeket emelte ki, a rendelkezésére álló 24 oldalban ő is erősen zanzásítani volt kénytelen. Ellenben egészen más stílust használt, a rajzok erősen emlékeztetnek a nálunk is ismert francia Pif-Gadget némelyik sorozatára. Érdekesség, hogy a készülő filmverzióhoz Štěpánektől rendeltek látványterveket, bár ezeket már egészen más felfogásban festette meg.
