Szokatlan, ha nem is teljesen egyedi ívet írt le ennek a mára szinte teljesen elfelejtett dán képregény- és karikatúrarajzolónak a pályája. Herluf Bidstrup (1912-1988) anyja német volt, ő maga is Németországban született, 5 évesen költözött vissza a család Dániába. Képzőművészeti tanulmányait is részben Berlinben végezte, pont a náci hatalomátvétel idején. 1936-tól kezdett el dolgozni a dán Social-Demokraten című lapnak, és az elsők között készített karikatúrát Hitler szenvedélyes beszédeiről. Fő műfaja a szöveg nélküli, egyoldalas képregény volt, amelyek közül jó néhányat a II. Világháború alatt félelemből visszadobott a cenzúra, illetve csak allegóriaként tudta kifejteni nézeteit.

A háború után a kapitalizmust látta fő ellenségnek, a Szovjetunió és a kommunizmus iránt ellenben kritikátlanul elkötelezte magát, innentől kezdve a dán kommunista párt Land og Folk című lapjának dolgozott. A legnagyobb népszerűségnek az NDK-ban örvendett, a kelet-német NBI és a Wochenpost rendszeresen közölte a munkáit, de kapott megrendelést a Pravdától is, és 1964-ben megkapta a Lenin Békerendet. Ennek ellenére képregényeinek a többsége nem tartalmaz nyílt politikai állásfoglalást, sokkal inkább a hétköznapokról, a kisemberekről, az emberi természetről szólnak. 1960-ban magyarul is megjelent egy kötet a munkáiból "Bidstrup karikatúrái" címen (fent ennek a címlapja látható) - a neten fellelhető minták alapján ezek mind rövid képregények voltak valójában.

Ízelítőként bemutatjuk néhány képregényét, főleg orosz honlapokon érdemes keresni továbbiakat, ott a mai napig komoly nosztalgikus kultusza van a jelek szerint. Pontos évszámot és forrást ezúttal nem tudok megadni, én sem találtam.