A már a két háború között is komoly képregénykultúrával rendelkező Jugoszláviában egészen másképp viszonyultak a képregényhez, mint azokban a kelet-európai országokban, ahol erőteljesen érvényesült a sztálinista kultúrpolitika. Míg Magyarországon az irodalmi adaptáció ürügyén lehetett csak visszacsempészni a sajtóba, Romániában, Csehszlovákiában és az NDK-ban pedig kizárólag gyerekújságokban jelenhettek meg, Tito Jugoszláviájában virágzott a képregény, ellentétben a többi országgal, ott bőségesen engedték importképregények behozatalát. Ennek az egyik fő színtere az 1957 végén indított Kekec című képregénymagazin volt, amely cirill és latin betűs szerb-horvát nyelvű kiadás mellett - Buksi néven - magyarul is megjelent. A kultúrpolitika azonban Jugoszláviában sem volt mentes a hullámzástól, a szerkesztőség többször is változtatásra kényszerült, majd 1961-ben előbb a magyar Buksit kellett leállítani, pár évvel később pedig maga a Kekec is megszűnt.
Az átvételek többnyire a francia Vaillant és a belga Tintin magazinokból, valamint amerikai forrásokból származtak, utóbbiak főként a Walt Disney stúdióból. Ám már az első számtól kezdve helyet kaptak helyi alkotók is, 2-4 oldalas történelmi témájú képregényekkel. Sajnos, az alkotók nevét nem tüntették fel, csak néhány képregénytörténeti műből tudjuk, hogy kik lehettek ők.
Az alábbi kétoldalas különlegessége a magyar témája: Magyar László Afrika-kutató élettörténetét mutatja be, meglehetősen elfogultan. Igaz, a magyar Wikipédia sem titkolja, hogy Magyar valószínűleg nem csak tétlen szemlélője volt a rabszolga-kereskedelemnek, és egy nemrég megjelent életrajz is árnyalja a hazai ifjúsági irodalomban a legendás kutatóról kialakult képet, ám a képregény némelyik állítását nem támasztják alá, így azt sem, hogy Magyar valóban király lett volna. De azt sem, hogy akár csak egy percig is megfordult volna Magyar fejében, hogy felszámolja a rabszolgaságot, ahogy azt egy magyar diafilm sugallta.
Az 1961-ben a Kekecben/Buksiban megjelent képregényt ezúttal is zentai gyűjtő barátunktól kaptam. Rajzolója nagy valószínűséggel Zdravko Sulić (1925-1989) volt.
