Az alábbi képregényt Ferenczi Sándor ajánlotta Siegmund Freud figyelmébe. Egy 1911 májusi levelében mellékelt néhány rajzot, amelyet egy páciense gyűjtött ki a Fidibusz című élclapból. A folyóiratot Gábor Andor és Heltai Jenő szerkesztette, és arról is nevezetes, hogy itt jelentek meg eredetileg Karinthy Frigyesnek a később Így irtok ti címen összegyűjtött paródiái.

A művét Bit-ként szignáló alkotóról Ferenczi és Freud nemrég kiadott levelezéséből kiderül, hogy Honti Nándor festőművészről(1878-1961) van szó. Honti először 1901-től élt hosszabb ideig külföldön - előbb Párizsban, majd 1903-tól 1906-ig Amerikában. Megalapozott a feltételezés, hogy itt megismerte Winsor McCay képregényeit, az 1904-ben indult Dream of the Rarebit Fiend-et és az 1905-től futó Little Nemo in Slumberland-et, amelyek szerkezete ehhez hasonlóan az álom világából való hirtelen ébredésre épül.

1916-ben Honti fel is kereste Ferenczit, és átadta neki ennek és néhány további képregényének az eredetiét azzal, hogy juttassa el Freudhoz. Hogy ez megtörtént-e, nem tudjuk, de azt igen, hogy az 1918 augusztusában Budapesten tartott Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszuson vendégként Honti is részt vett, és itt minden bizonnyal volt alkalma személyesen találkozni Freuddal.

A "hírhedt" Fidibuszban inkognitóban maradó Honti saját nevén elsősorban az Újságnak dolgozott, ahol számos karikatúrája jelent meg, és ő illusztrálta a gyermekrovatot, néha kisebb képregényekkel is. 1908-ban az ő illusztrációival jelent meg a Holnap irodalmi antológia is. 1920-ban Honti ismét és véglegesen elhagyta Magyarországot, és New Yorkba költözött, ahol húsz éven keresztül elsősorban a Hearst-féle sajtóbirodalom lapjainak dolgozott.

Freud betette a képregényt az Álomfejtés negyedik, 1914-ben megjelent kiadásába. A képregény ugyancsak szerepel Otto Rank egyik tanulmánykötetében.