Az 1896-ban alapított Friss Ujság 1944-ig független bulvár napilapként működött, és az 1930-as évek végétől folyamatosan közölt egyoldalas képregényeket vasárnapi mellékletében, amelyek közül néhányat már itt is bemutattunk.

A háború utáni újraindulástól kezdve a szerkesztőség a túléléséért küzdött. Nem lett pártlap, de a fennmaradásához elkerülhetetlenül el kellett köteleznie magát az alakuló új rend mellett. Ez minden tartalmi elemben tükröződött, beleértve a képregényeket is.

1948 és 1949 között hét, napi folytatásokban megjelenő történetet közölt a lap, amelyek témái igazodtak a "népi demokratikus" elvárásokhoz. A 40-50 részes képregények szerzői névtelenek voltak, sem írójukat, sem rajzolójukat nem tudjuk beazonosítani. A rajzstílus alapján valószínű, hogy többet is ugyanaz az alkotó készített, de valószínűleg nem mindet. A Friss Ujságnak ebben az időszakban három állandó rajzoló munkatársa volt: Sebők Imre, aki főként regényekhez és cikkekhez készített képeket, Szűr-Szabó József, aki kizárólag humoros stílusban dolgozott és Korcsmáros Pál, aki elsősorban saját riportjait, bírósági tudósításait illusztrálta. Hármójuk közül leginkább Korcsmárosról tudjuk elképzelni, hogy részt vehetett ezeknek a képregényeknek a készítésében, de bizonyítékunk nincs erre, és az sem zárható ki, hogy egy vagy több külső munkatárs rajzolta ezeket.

A képregények érdekessége, hogy mind szóbuborékos volt.

A történetek, közlésük sorrendjében:

Az üldözött (Táncsics Mihály életéről), 40 rész

Az ezermester (Gábor Áron életéről), 40 rész

A világ vándora (Jelky András életéről), 52 rész

Éjféli kaland, 41 rész

Végítélet Szurdokvölgyben, 46 rész

Aranycsinálók utcája, 43 rész

 Ten-Li küldetése, 53 rész