Lássunk akkor most egy Pifou-t. Ahogy arról nem olyan rég írtam a Nero Blanco blogon, a Pajtás kissé tekergős utat járt be, mire sikerült megkülönböztetnie ezt a figurát Piftől. Egy idő után aztán már végre Pif Pif lett, Pifou pedig Pifou (vagy Pifu), és nagyjából rendben is mentek a dolgok.

A Pajtás 1967/10-es száma közölte ezt a rövid Pifou-képregényt, írta és rajzolta Roger Mas. Elolvassa az ember, és azon gondolkodik, hogy micsoda egy kis dög is valójában ez a Pifou, hogy ilyen csúnya csapdát állít a nagyobbik kutyának. Biztos kompenzál, vagy valami. Jó, persze, aki olvasott már pár Pifou-t, tudja, hogy valójában a magyarul Herkulesnek keresztelt (eredetileg Brutos) nevű másik az, aki folyton szemétkedik a kisebbel, de azért mégis. Nem valami jó példát mutat az ifjú olvasóknak, ugye.

Pifou_Pajtas1967_10.jpgSzóval valami nem stimmel. Gyanúnkat növeli, hogy mintha rövidebb lenne ez a képregény a szokásos teljes egy oldalnál. Ott az alján az eredeti Vaillant sorszáma, 1137-es, nosza, keressük meg, hogy is volt abban.

És hát tényleg...

1137_Pifou.jpgAz eredeti képregényben nem úgy kezdődik a dolog, hogy Pifou visszaüt, hanem látjuk az előzményeket is. Pifou unatkozik a házban, mire Brutos kizavarja egy fenékbe rúgással nyomatékosítva, hogy menjen, és találjon magának valami időtöltést, ne őt idegesítse.

Ejnye, hajdani szerkesztő urak. (Ehhez képest apróság, hogy az utolsó képen a magyar fordításban Pifou szóbuboréka üres maradt.)

Szerző: Bayer Antal  2012.11.22. 09:24 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregenymuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr454919476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.