Egy másik, valamivel korábbi képregényes feldolgozása a sakkautomatás történetnek a Journal de Tintin 1951/29-30-as számaiban jelent meg, egy Suzanne André nevű belga rajzoló készítette. André 1949 eleje óta dolgozott a Tintinnél, 1-2 oldalas, képaláírásos életrajzokat állított össze híres emberekről. Ezek sokkal inkább hasonlítottak a 19. századi épinali képekre (íme egy példa erre is), mint a lap többi képregényére, és a szerkesztőség csak tölteléknek használta őket, amikor valamelyik heti sorozat késett.

A teljes szöveget nem fordítjuk le, csak az érdekességét emeljük ki: noha az első képeken a Török és Napóleon valóban megtörtént partijáról esik szó, az ezt követő visszatekintésben az áll, hogy az automatát 1776-ban építette Kempelen "báró" Oroszorszában, ahol II. Katalin cárnővel mérte össze az erejét, és az uralkodó meg akarta vásárolni a gépet Kempelentől - vagyis a tegnap bemutatott sztorit dolgozták át, Frigyes királyt behelyettesítve Katalinnal. A második oldalon pedig az is "kiderül", hogy a sakkozó valójában egy Woronsky nevű lengyel katonatiszt volt, aki a rigai lázadásban vesztette el mindkét lábát. Kempelen báró jó barátja volt a Woronskyt ápoló orvosnak, és mivel a tiszt jól sakkozott, az az ötlete támadt, hogy rejtőzzön el a Török testében.

Csodálkozva olvastam ezt a verziót, és nem értettem, honnan jön ez az egész, hiszen az igazság már 1854 után kiderült, amikor az automata egy tűzvészben elpusztult, és utolsó tulajdonosa úgy érezte, most már felesleges titkolózni, megírta tehát egy sakklap számára a teljes trükköt. És honnan vette André a lengyel szálat? Az még csak hagyján, hogy nem tesz említést Kempelen magyar származásáról, de miért lépteti elő a lovagot báróvá, és telepíti át a Habsburg birodalomból Oroszországba? De előbb lássuk az oldalakat.

1951-29_Kempelen.jpg

1951-30_Kempelen.jpg

Nos, a magyarázat egyszerű: Suzanne André nem nézett utána alaposan a dolgoknak, és történelemkönyvek helyett játékfilmekre támaszkodott. Nevezetesen az 1938-ban készült Le joueur d'échecs (A sakkozó) című francia filmre, amely egy tizenegy évvel korábbi, azonos című némafilm remake-je volt. Mindkettő lényegében ugyanazon forgatókönyv alapján készült, amelynek a szerzője beleépítette a sakkautomata történetét a lengyeleknek az orosz cárok ellen vívott szabadságharcába, és ehhez valóban átvette a Frigyes királlyal kapcsolatos anekdotát is. Alant egy-egy kép a két filmből. Az 1938-as verzióban Conrad Veidt alakította Kempelent, Françoise Rosay pedig Katalin cárnőt.

Joueur_dechecs_1927.jpg

Joueur_dechecs_1938.jpg

Szerző: Bayer Antal  2012.09.05. 08:24 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregenymuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr704756081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.