Igazi csemege a francia romantika egyik legnagyobb alakjának, Alfred de Musset-nek (1810-1857) ez a kommentált rajzokban elmesélt története. Musset elsősorban költő és drámaíró volt, néhány darabját magyarul is bemutatták, de talán még munkásságánál is ismertebb viharos viszonyáról George Sand írónővel, aki később Chopin élettársa lett. Miután Sand szakított vele, Musset újabb és újabb szerelmek után nézett, ezek egyike volt a fiatal Pauline Garcia operaénekesnő (akit egyébként Liszt Ferenc tanított zongorázni). Pauline azonban nem állt kötélnek, hanem 19 évesen férjhez ment a nála jó hússzal idősebb Louis Viardot kritikushoz és műfordítóhoz, a Théâtre des Italiens igazgatójához. Ebben többek között George Sand tanácsára is hallgatott, aki továbbra is jó viszonyt ápolt Musset-vel, de úgy gondolta, nem járna jól vele a fiatal lány.

Garcia és Viardot 1840-ben házasodtak össze, erre az alkalomra ajándékozta nekik Musset a kissé tiszteletlen történetet, amelyet ő maga rajzolt. Nyilvánosságra csak jóval később került, a kéziratot az öt francia Akadémiát magába foglaló Institut de France könyvtára őrzi, ahová egy hagyatékból került.

A szöveg helyenként nagyon nehezen olvasható, már csak ezért is zanzásítjuk.

V úr negyven évnyi kicsapongás után komoly dolgokat vesz a fejébe, és eldönti, hogy megállapodik. Cervantes-fordítására emlékezve elszív egy spanyol szivart. Felöltözik, hogy meglátogassa G kisasszonyt, és a tükörbe nézve nem tetszik neki az orra. A hölgyek udvariasan fogadják, az anya kezd elaludni.

V úr hazatérve elgondolkodik, hogy milyen hatást kelthetett, és rájön, hogy semmilyet. Visszamegy a hölgyekhez pont akkor, amikor G kisasszony éppen a Tancredit gyakorolja. Az anya megint elalszik. V úr hazamegy, és úgy érzi, az orra miatt nem keltett jó hatást.

V úr orrot vált, és a régit beteszi egy fiókba. Megmutatja az új orrát a családjának. Mivel még nem szokta meg az új orrát, szemen böki vele a hölgyek inasát.

V úr megkéri G kiasszony kezét. Az anya hirtelen felriad a véletlenül elhangzott száz aranypénz hallatán. A lány az ajtónál kukucskál. V reményekkel telve távozik, kocsija igen jó hatást kelt.

G kisaszony elgondolkodik V úr házassági ajánlatán. Az anyja az ajtónál kukucskál. Elfogadják az ajánlatot. V úr siet közölni a jó hírt a családjával.

D báró (valószínűleg Casimir Dudevant báró, George Sand volt férje) és Alfred de Musset úr hírét veszik a házasságnak, és pletykálni kezdenek. B úr (talán Balzac? ezt nem tudtam kideríteni, inkább szobrásznak kellene lennie az illetőnek) elkomorodik magányában, és abbahagyja G kisasszony szobrának a faragását. Alfred de Musset belebetegedik a féltékenységbe és a tüdeje is fáj, semmilyen orvosságot sem hajlandó magához venni.

A tanácsosnétól megkérdezik a véleményét az orról, minek hatására a hölgyek levélben közlik V úrral, hogy a házasság le van fújva. V úr alig bír magával a bánattól, és orrot vált.

Miután híre megy a szakításnak, B úr újra dolgozni kezd a szobron. Alfred de Musset jobban van, D báró pedig továbbadja a hírt az Italiens színházban.

V úr Indianához szalad, hogy elmondja neki a bánatát (Indiana maga George Sand, első regényének a címe nyomán). Indiana a pipájára esküszik, hogy elhárítja a vihart.

Indiana elhárítja a vihart. Miután rábeszélte a lányt, Indiana higgadt és fenkölt szavakkal traktálja az anyját.

V úr megtudja, hogy Indiana ékesszólásának köszönhetően ismét áll az esküvő. B úr ismét félreteszi a szobrot, Alfred de Musset úr pedig ismét nem hajlandó magához venni orvosságot, testvére szép szónoklata ellenére.

V úr szörnyű rémálmot lát: saját Figarója veszi el tőle az igazgatói posztot. V megkapja a hírt az elbocsátásáról. A lesújtó olvasmánytól az orra hatalmasra dagad. (A valóságban V maga mondott le az Italiens igazgatásáról az esküvő után, hogy felesége karrierjét egyengesse.)

Az anya elkezd gondolkodni, és megtiltja a lányának, hogy V úrra gondoljon az elbocsátása miatt. V úr szörnyű állapotba kerül, amikor megtudja, hogy már megint nem házasodik.

V úr leszi az orrát V íróasztalára. Indiana karddal a kezében elvezeti V urat a hölgyekhez.

Indiana csodás beszédet tart, amelyben bebizonyítja, hogy ahogy 2 meg 2 az 4, minél kevesebbot birtokol egy férfi, annál inkább hozzá kell adni a lányt. V úr a játékasztalra teszi az orrát. Indiana szónoklata végén V úr orra porrá zúzódik.

Miután urnába zárta orra hamvait, V úr újra felteszi a régi orrát, és menyasszonyával együtt elénekli a duettet a Felicitából. Indiana és az anya összeölelkezve nézik a jelenetetet. Boszorkányszombat-éji álom vagy Oberon és Titánia aranylakodalma (a Faustból).

V úr a hetedik menyországban van. B úr jobb belátásra tér. A tanácsosné úgy véli, meg lehet bocsátani a fiatalkori hibákat. Alfred de Musset úr meggyógyul a tüdőbajból, és szonettet ír egy ismeretlen nőhöz.

Szerző: Bayer Antal  2012.08.22. 07:38 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kepregenymuzeum.blog.hu/api/trackback/id/tr24724512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.