Charles Dana Gibson (1867-1944) híres amerikai illusztrátor volt, a 20. század elején ő teremtette meg az ikonikus "Gibson girl"-t, a szép és magabiztos fiatal amerikai nő ideálját. Rajzaiból számos gyűjtemény készült az 1900-as évek elején. Ezeket nem lehet képregénynek nevezni, de némelyiknek az oldalai között van egy linearitás, mintha történetet mesélnének.

A magyar sajtóban egyetlen ehhez hasonlót találtam, a Vasárnapi Ujság 1904/2. számában jelent meg "A nő hét életkora" címen. Sajnos elég gyenge a régi újságpapír minősége, nehéz lenne javítani rajta. Érdemes kinagyítani, úgy jobban láthatók a halvány szövegek. A szken az Arcanum Digitális Tudománytárból származik.

gibson_no_vu1904.jpg

 

Szerző: Bayer Antal  2023.02.21. 09:04 Szólj hozzá!

Ezt a részt egy személyes visszaemlékezéssel kezdem. Fiatalkoromban abban a szerencsében volt részem, hogy apám külföldi kiküldetése miatt több éven át francia nyelvterületen éltünk, közvetlen közelről ismerhettem meg az akkoriban megjelenő képregényeket. Ekkor alapoztam meg a gyűjteményemet is, amelyben kiemelten szerepelnek a Journal de Tintinben, a Journal de Spirou-ban és a Pilote-ban előközölt sorozatok. Kétségtelen, hogy ezek voltak akkoriban a legnépszerűbbek, természetes is, hogy ezekből vásároltam be leginkább. Láttam persze az újságárusoknál ezeket a kisebb méretű, havi megjelenésű füzeteket is, amelyek színes borítója fekete-fehér tartalmat fedett, de csak ritkán futotta ilyenekre is a zsebpénzemből. Ennek az élménynek a felidézése csak azért érdekes, mert – ellentétben a brit zsebképregényekkel – ez nem volt egy teljesen ismeretlen terület a számomra, rendelkeztem néhány kapaszkodóval, amikor belevágtam a kutatásba. De arra abszolút nem számítottam, hogy milyen gazdag területet fogok felfedezni…

Sok hosszabb-rövidebb életű francia kiadó foglalkozott kisméretű képregényekkel. Azért emelem ki az Impériát, mert története szorosan kötődik az előző részekben bemutatott brit sorozatokhoz.

1946-ban Lyonban egy Robert Bagage nevű képregényalkotó Les Éditions du Siècle néven alapított kiadót. Három év alatt hat saját készítésű sorozatot indított, jó nagy magazinméretben, majd 1948-ban egy hetediket, amelyet az akkor még csak 18 éves, de kiemelkedően tehetséges Félix Molinarira bízott. Ennek Garry volt a címe, és második világháborús, főleg a Csendes-óceán térségében játszódó képregényeket tartalmazott. A Garry jóval sikeresebb lett, mint az addigi címek, megalapozva a kiadó hírnevét.

garry_17.jpg

Szerző: Bayer Antal  2023.02.19. 08:49 Szólj hozzá!

Címkék: képregénytörténet francia

Az Amalgamated magazinjaiban és képes könyvtáraiban megjelent képregények egytől egyig bérmunkák voltak, gyakorlatilag sosem tüntették fel az alkotók nevét. Az első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a füzeteken többen dolgoztak, a címlapot szinte mindig más készítette, mint a belső rajzokat, az írók neve pedig szintén csak ritkán került be a kiadványokba. A szerzők beazonosítása nehéz feladat, de az évek során türelmes kutatók és rajongók sok mindent kiderítettek, rátaláltak régi belső dokumentumokra (például kifizetési listákra), és felfigyeltek stílusjegyekre. Utóbbiak természetszerűleg főleg a rajzolók beazonosításában segítettek, az íróknál sokkal nehezebb volt a feladat, nem egyszer teljességgel reménytelen. Még az adaptációknál is csak az eredeti regény szerzőjét nevesítették, ami azt a látszatot is kelthette, hogy hiteles feldolgozásról van szó, pedig az esetek túlnyomó részében a forgatókönyvek jelentős mértékben eltértek a forrásműtől. További gondot jelent, hogy nem egy történeten több rajzoló is dolgozott, előfordult, hogy a főszereplő arcát egy másik rajzolóra bízták, mint a kép többi részét. Mindezek miatt az itt következő felsorolás nem bizonyosságokat, csak „nagy valószínűségeket” tartalmaz.

A kalandsorozatok rajza eleinte viszonylag egyszerű volt, kicsit hasonlóan a korai Batman és Superman képregényekhez: apró képkockákkal, elnagyolt hátterekkel, kidolgozatlan arcvonásokkal dolgoztak. Ez azonban az ötvenes évek második felére megváltozott, ekkor már egyre magasabb színvonalú realista, részletgazdag grafikai megoldásokat találni a füzetekben. A fordulat részben annak volt köszönhető, hogy elkezdtek profi olasz, spanyol és dél-amerikai rajzolókat alkalmazni, akik már komoly gyakorlattal rendelkeztek ezen a téren.

A lista azokat az alkotókat veszi végig, akik később komoly hírnévre tettek szert azokkal a képregényeikkel, amelyeknek nevesített szerzői, sőt általában tulajdonosai voltak.

Szerző: Bayer Antal  2023.02.12. 08:00 Szólj hozzá!

Címkék: képregénytörténet brit

Az Amalgamated Press által kiadott zsebkönyvek legsikeresebb (leghosszabb) sorozatai az alábbiak voltak:

Kit Carson (157 füzet 1950 és 1962 között, CPL): Carson létező személy volt, akinek a legendáját már életében számos olcsó ponyvairomány táplálta, 1868-ban bekövetkezett halála után pedig szinte mitikus karakterré vált. Az 1920-as évektől kezdve készültek Kit Carson-filmek, majd nem sokkal később amerikai képregények is. Angliában a Knockoutban futottak először a kalandjai 1949-től, majd hosszabban a Cometben 1950-től. A Cowboy Picture Libraryben megjelent (részben ezekből a lapokból átvett és áttördelt, részben teljesen új) Kit Carson-képregényeket sok európai országban lefordították.

.

cpl205kitcarson.jpg

Szerző: Bayer Antal  2023.02.07. 08:58 Szólj hozzá!

Címkék: képregénytörténet brit

Az angol képregénypiacot a XX. század első felében szinte egyeduralkodóként határozta meg az Amalgamated Press, amely számos, nagyrészt fekete-fehér hetilapot jelentetett meg különböző korosztályok számára. Ezek szinte kizárólag humoros történeteket tartalmaztak. (Néhány eljutott Magyarországra is az Áller Képes Családi Lapjába és a Tündérvásárba, amelyekből a Szürkezóna 3. számához készítettem egy válogatást.)

Az 1930-as évek végén azonban színre lépett egy erős rivális, a skóciai Dundee-ban székelő DC Thomson. A már közel ötven éve létező kiadócsoport ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy a napilapok mellett képregénymagazinokkal szélesítse a kínálatát. Az 1937-ben alapított Dandy és a rá egy évre indított Beano szinte azonnal hatalmas sikert arattak, méghozzá az egész Egyesült Királyságban – némi túlzással innentől kezdve érdemes „angol” helyett „brit” képregényről beszélni.

Az ötvenes évekre a két magazin már milliós példányszámot ért el, amivel az Amalgamated hasonló lapjai (mint például az akkor már 50-60 éve futó Comic Cuts, Illustrated Chips és Funny Wonder) nem voltak képesek lépést tartani. Feltehetően ez is szerepet játszott abban, hogy 1946-tól kezdve a kiadónál egyre inkább a kalandképregényeket állították fókuszba: a kizárólag humoros sorozatokat közlő magazinokat összevonták, és csak néhányat tartottak életben, a korábban vegyes profillal rendelkező Knockoutban pedig túlsúlyba kerültek a kalandtörténetek. Mi több, 1949-ben az Amalgamated felvásárolta a Comet és Sun című, kiemelten kalandképregényeket közlő magazinokat is. Az így létrejött új részleg vezetésével Leonard Matthewst bízták meg, aki szerkesztőként és gyakran íróként is meghatározó szerepet játszott a következő évtizedekben.

Matthews nevéhez fűződik a zsebformátum bevezetése is, de ennek kacifántos története van – ugyanis először az ausztráliai kiadásnál történt meg.

Szerző: Bayer Antal  2023.01.31. 16:10 Szólj hozzá!

Címkék: képregénytörténet brit

1.jpgA szovjet típusú kultúrpolitika miatt a magyar olvasók számára gyakorlatilag teljesen kimaradtak a második világháború után évtizedekben keletkezett amerikai és nyugat-európai képregények, és csak közvetlenül a rendszerváltás előtti években kezdhettük megismerni mindazt, amit annak idején elmulasztottunk. Hatalmas mennyiségről van szó, reménytelen, hogy valaha is bepótoljunk mindent. A megismerést az is nehezíti, hogy a nagy képregénypiacok azóta is folyamatosan termelnek. Rengeteg korábbi érdekességet nem adnak ki újra, ezért legfeljebb antikváriumokban vagy online archívumokban lehet rájuk találni.

Szerencsére az 1945 és 1990 közötti időszak legfontosabb nyugati képregényei mostanra már megjelentek magyar kiadásban, de még mindig vannak fehér foltok – ezek egyikének a bemutatására vállalkozom ebben a cikksorozatban.

Szerző: Bayer Antal  2023.01.28. 13:35 1 komment

Címkék: képregénytörténet brit képregénytörténet francia

A mindig hat képből álló verses képregény Az Én Újságom című lapban jelent meg 1941 és 1944 között. A verseket a Vajda Marietta (1902-1972) írta. Az első részekből még nem derült ki a rajzoló kiléte, de idővel feltűntették a KZ szignót, majd néha a teljes nevét is. Kapuvári Zelma később az Operaház díszlettervezőjeként vált ismertté, Vajda a háború után nagyon nehezen talált publikációs lehetőségeket, és édesanyjának 1951-ben bekövetkezett halálát követően többször szorult idegorvosi kezelésre.

A mintegy húsz rész közül az elsőket és a legutolsót mutatjuk be.

arnyekpeti_1941-42-12.jpg

Szerző: Bayer Antal  2022.09.18. 12:49 Szólj hozzá!

Címkék: ír:vajda marietta

 André Franquin híres figurája magyarul először a vajdasági 7 Napban jelent meg 1978 nyarától, közel egy éven át. Íme az első és az utolsó oldal a sorozatból. Sorszámuk alapján ezek a gegek eredetileg 1971-ben és 1972-ben jelentek meg franciául a Journal de Spirou-ban.

7nap_1978_09_01_gaston_elso.jpg

Szerző: Bayer Antal  2022.08.08. 17:35 Szólj hozzá!

Tavaly engedélyt kaptam Sajdik Ferenctől korábbi képsorainak a megjelentetésére. Elsőként a Nagy emberek kis történeteit adtam ki - nagy örömünkre ebből a kötetből már csak néhány példány van, valószínűleg újra fogjuk nyomni. Beszélgettünk további kiadványokról is, hisz jó soik stripet készített az évek során. Az egyik, ami felmerült a Gombóc Artúrra kísértetiesen emlékeztető Gogó, akinek a kalandjaiból 40 rész jelent meg a Ludas Matyiban 1983-ban.

Sajnos ennek a sorozatnak az eredeti rajzaii sincsenek már meg, és mivel abban az időben különösen gyenge minőségű papírra nyomták a heti vicclapot, reménytelen feladatnak tűnik a nyomatok feljavítása a kívánt szintre. Ezért inkább csak online adjuk közre azokat, amelyek viszonylag jobb minőségben maradtak fent.

gogo_ludas_1983-2.jpg

gogo_ludas_1983-4.jpg

Szerző: Bayer Antal  2022.08.04. 17:07 Szólj hozzá!

Ha ugyanazt a figurát kétszer látom, elfog a gyanú, hogy sorozatról lehet szó. Ez a karakter kétszer is megjelent (a kor gyakorlatának megfelelően név és szerző megjelölése nélkül) a Pesti Hírlap képes mellékletében, de akkor még nem igazán tűnt fel, hogy ugyanaz a figura. A forrás azonban oda volt írva, és amikor megtaláltam a neten az Il Travaso delle Idee című olasz szatirikus lap részleges archívumát, összevetettem az összes olyan kis képregénnyel, amelyet magyar lapokban találtam. Ekkor derült ki, hogy ez a kisember elég sokszor szerepelt az 1935-ös és 1936-os számokban.

A hős neve Sua Grazia il Marchese Gontrano, egy dúsgazdag, gőgös, buta és ügyetlen olasz arisztokrata. A képregények szerzője Cam, teljes nevén Augusto Camerini, akiről annyit sikerült kideríteni, hogy nem csak karikatúrákat készített, hanem filmeket is rendezett a harmincas években.

Mindkét magyar megjelenést erősen megcsonkították, ezért bemutatom az eredetiket is.

gontrano1_ma.jpg

Szerző: Bayer Antal  2022.07.30. 08:25 Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása