Nem vagyok igazi gyűjtője a Füles rejtvényújságnak, sokszor beérem az emlékekkel és a különböző helyeken elérhető "szürke" letöltésekkel, de időnként kilátogatok a bolhapiacra, és ilyenkor megveszek pár számot a számomra éppen érdekes időszakokból. És ilyenkor szinte mindig elém kerülnek érdekességek, mondhatnám kincsek, amelyek úgy látszik, még az egyébként roppant alapos szkennelők figyelmét is elkerülik - talán azért, mert ők inkább a hosszabb képregényeket keresik.

A Füles 1969/34. számát például azért vettem egyáltalán kézbe, mert abban fejeződött be Az utolsó mohikán, Zórád Ernő szokás szerint lenyűgöző rajzaival, de a megvétel mellett döntő érvként szólt ez az egyoldalas képregény is, amelyet a lapra nem éppen jellemző módon a hátlapon helyeztek el. (Eleve nem sok színes képregény jelent meg a Fülesben.) Már a cím is kiváló szórakozást nyújt, ebből is látszik, hogy 1969-ben mennyit tudott, mennyit akart látni a magyar sajtó azokról a gyanúsan hosszú hajú amerikai és nyugat-európai fiatalokról. Hát lila gőzük sem volt arról, hogy mi fán terem a hippi.

Ezzel együtt Endrődi István rajzai mindig humorosak, azt viszont cseppet sem bánom, hogy a képregényíróként eddig számomra ismeretlen Sólyom László (természetesen nem a későbbi köztársasági elnök, hanem a Válóper másodfokon, A legjobb apa és a Kímélem az idegeimet szerzője, a Füles munkatársa) nem ezt a műfajt tisztelte meg munkásságával.