A Nero Blanco blogon már írtam pár hete Pif nehézkes kezdeteiről a Pajtás magazinban. Miután végre tisztázódott, hogy Pif=Pif és Pifou=Pifu, és a valódi, eredeti francia Pif-történetekből válogattak a szerkesztők, még mindig előfordultak furcsaságok. Így például az alábbi, az 1967/20-as számban közölt rövid történet esetében is.

Már eleve gyanús, hogy a jobb alsó sarokban a "1127-2" jelzés olvasható. Ahogy azt a lap olvasói tudják, ez a kód azt jelenti, hogy a Vaillant 1127. számából származik a sztori (amely 1966 decemberében jelent meg), és hogy ez bizony a második oldal. Méghozzá annak is kissé rövid.

Előkeresve az eredetit, kiderül, hogy nem kicsit kurtították meg a magyar szerkesztők az eredetileg 4 oldalas történetet. Valójában az első és a második oldal néhány kockájának a kivágásával hoztak létre egy "új" sztorit. A szövegeket is némileg megváltoztatták, ami a történet "mondanivalójának" a módosulásával is járt.

A történet eredetileg arról szól, hogy Tonton kacsát szeretne vadászni, és amikor Pif rávilágít arra a kis problémára, hogy a környéken nincsenek vadkacsák, előhoz egy ládát, amelyben külön erre a célra tárolt egyet. "Igazi sportemberként" megadja az esélyt a kacsának, repüljön el. Pif mindvégig inkább a kacsának drukkol, mint a kocavadásznak, inkább kíváncsiságból tart vele. Végül nem sikerül Tontonnak lelőnie a kacsát, ezért hozzávágja a puskát, és kedveszegetten azzal nyugtatgatja magát, hogy legalább megfutamította. Amikor a vadkacsa csapatnyi társával tér vissza, Tonton szemrehányást tesz Pifnek, miért mondta, hogy a környéken nincsenek is vadkacsák, mire Pif azt válaszolja, hogy nem is, csak átutazóban vannak. A történet írója és rajzolója Roger Mas (1924-2010) volt.